3.tétel, A nemzetközi társadalom és a nemzetközi rendszer
3.1. Mit értünk nemzetközi társadalom alatt?
Bevezetés
A nemzetközi társadalom és a nemzetközi viszonyok leírásakor általában gyakran használják a "domestic analogy" és a "tit for tat" fogalmakat, jelenségeket. A "domestic analogy" (belföldi, hazai analógia) szerint az egy országon belüli viszonyok átvetíthetőek a nemzetközi térre, egyfajta társadalomra, amelynek főszereplői az államok. Emellett a "tit for tat" stratégiája olyan adok kapokrendszert jelöl, amelyben az egyik szereplő által folytatott stratégiát a többi szereplő is átveszi,alkalmazza.
A nemzetközi társadalom fogalma (Hedley Bull szerint): akkor beszélhetünk nemzetközi társadalomról, ha államok egy csoportja, felismerve közös érdekeiket és értékeiket, egy társadalom tagjainak tekintik magukat, ahol közös szabályok vonatkoznak rájuk és közös intézményeket is alakítanak ki.
Bull az Angol Iskola képviselője volt, amely szerint a közös intézmények léte, működése mutatja, hogy nemzetközi társadalomról van-e szó, ilyen intézmények lehetnek: másodrendűek, például a Népszövetség, ENSZ, EU, IMF (nagy nemzetközi szervezetek) és elsőrendűek , például a szuverenitás, diplomácia, háború, semlegesség, nemzetközi jog, erőegyensúly. utóbbiak inkább értékek, érdekek és normák, mintsem fizikai intézmények, mégis a róluk alkotott közös felfogások, elképzelések intézményekként tartják össze a nemzetközi társadalom tagjait (közös értékrend) pl. a szuverenitás minden állam jellegzetessége, attribútuma – a szuverenitásról alkotott ismeretek, ennek elfogadása pedig alapvető szabálya az államok együttélésének (coexistence within the states) ugyanakkor az egyes intézmények szabályai megszeghetőek.
további példák nemzetközi társadalmakra:
antik görög világ. a poliszok és a gyarmatosított területek közötti összetartó erőt elsősorban a közös intézmények jelentették (pl. közös vallás, közös nyelv), követségi rendszer, proxenos, egy másik poliszban képviselte a saját poliszának érdekeit.
bizánci rendszer, kulturálisan meghatározó volt, jól kiépített információs hálózat (titkosszolgálat) Bureau of the Barbarians
korai keresztény világ, Corpus Christianum
vesztfáliai rendszer, az első valódi nemzetközi államrendszer (1648, a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békeszerződés)
Kína-központú rendszer, adókövetségek, bürokrácia
20. századi nemzetközi társadalmak (H. Bull értelmezése szerint): 2. Világháború, a Szövetségesek és a Tengelyhatalmak nem fogadták el egymást, mint egyetlen közös nemzetközi társadalom tagjait (külön szabályokat, értékrendeket fogadtak el, tudtak magukénak, a diplomáciai kapcsolatok is javarészt megszakadtak köztük) hidegháború, a legforróbb pillanataiban az USA és a Szovjetunió sem tekintett egymásra ugyanannak a nemzetközi társadalomnak a tagjaként, diplomáciai kapcsolatok akadozása, közös intézmények elégtelensége.
egyes elemzők és tudósok más-más elsőrendű intézményeket határoznak meg, ezek fogalmai a történelem során meg is változhatnak. Bull intézményei között a kolonizáció és a gyarmatosítás is jelen voltak(ennek során létrejött egy hatalmi centrum és egy periféria).
De vajon hogyan jöhet létre egy társadalom az államok között?
BULL amellett érvel, hogy bizonyos értelemben az államok között könnyebben létrejöhet egy társadalom, mint az egyének között. Ennek alapvetően 3 fő oka van:
az államokat jóval nehezebb elpusztítani, vagyis nem olyan éles a hobbesi félelem az elpusztulástól, az államok sokkal kevésbé sebezhetőek egymástól való támadásaik során, mint az egyes emberek, az államoknak nem kell minden erőforrásukat a biztonságuk fenntartására fordítaniuk, önfenntartóak, így a kooperációs kényszerük más okokból fakad, mint az egyéneknek
ANARCHIKUS NEMZETKÖZI RENDSZER. miért nevezhetjük anarchikusnak?
az anarchia a nemzetközi színtéren csupán annyit jelent, hogy nincs olyan központi kormányzat vagy hatalom, amelynek az államok alá lennének vetve (nemzetközi anarchia nem ugyanaz, mint az egyének közötti anarchia) anarchia: hatalmi irányítás nélküli rendszer.
Az egyének nem képesek központi kormányzat, hatalom nélkül élni, létezni, az államok azonban eltérőek az egyénektől, sokkal inkább képesek rá, hogy anarchikus rendszerben létezzenek. A belpolitikában a nemzetállam egy közösséget reprezentál, amelynek van központi, vezető hatalma, az egyének közti küzdelmet, anarchiát (erőszakot, káoszt) képes megfékezni.
A nemzetek között a központi hatalom kényszerítő erejének hiánya miatt a spontán kooperáció jellemző, ezt az egyes nemzetek érdekei, stratégiái befolyásolják
A nemzetközi rendszer, rend és társadalom fogalmai
kapcsolat nélküli állapot: Ebben az esetben egyáltalán nincs kapcsolat vagy interakció az államok vagy politikai entitások között. A szereplők elszigetelten léteznek, nincs köztük semmilyen együttműködés vagy kommunikáció.
Nemzetközi rendszer: A nemzetközi rendszer olyan állapot, amelyben az államok között léteznek kapcsolatok, például diplomáciai, gazdasági vagy katonai jellegűek. Azonban ezek a kapcsolatok nem járnak közös normák vagy intézmények létrejöttével. A viszonyok gyakran ad hoc jellegűek és az erőviszonyokon alapulnak.
Nemzetközi társadalom: Itt már nemcsak kapcsolatok léteznek az államok között, hanem közös szabályokat, normákat és intézményeket is kialakítanak, amelyek rendezik az államközi viszonyokat. Az államok közös érdekeket és értékeket is elismernek, például a szuverenitást, a háború jogszerű kereteit vagy a diplomáciai immunitást.
Nemzetközi rend: A nemzetközi rend a nemzetközi társadalom működésének mintázata, amelynek célja az államok közös céljainak fenntartása és előmozdítása. Ilyen cél lehet például a béke, a stabilitás vagy a szuverenitás tiszteletben tartása.
Világtársadalom / világállam:
Ezek elméleti vagy idealisztikus fogalmak, amelyek a globális szintű közösség vagy politikai egység lehetőségét vetítik előre. A világtársadalom esetében az egyének és más szereplők is részesei a nemzetközi közösségnek, nem csak az államok. A világállam pedig egy egyetlen globális szuverén hatalom lehetőségét jelenti.
A nemzetközi társadalomról alkotott elképzelések
Hobbes, Kant és Grotius elméletei
A modern államok történetében három, egymással versengő elmélet volt jelen a nemzetközi rendszert és társadalmat illetően:
Hobbes, Kant és Grotius elméletei
HOBBES, a hobbesi nemzetközi rendszer: realista elmélet, a nemzetközi politika állapota, tere háborús állapot (state of war). Konfliktusos, a nemzetközi politikai játszmák pedig zéró-összegűek
KANT, a kanti világtársadalom: univerzalista tradíció a nemzetközi politika egy lehetséges közössége az emberi fajnak. a nemzetközi politika természete nem a konfliktuson alapszik, hanem a transznacionális, főként társadalmi kapcsolatokon az egyes egyének között, akik ugyanakkor államok polgárai is. Minden ember célja, érdekei és értékei azonosak. a játszmák nem zéró-összegűek és nagy szerepet kap a kooperáció
GROTIUS, a grotiusi nemzetközi társadalom: internacionalista tradíció, a nemzetközi politika egy nemzetközi társadalom keretében zajlik, az államok között vannak konfliktusok, de ezen konfliktusokat közös normáik, szabályaik és korlátozásaik befolyásolják, korlátozzák (főszereplők: szuverén államok)
3.2. Mit jelent a "standard of civilization" fogalma?
A "standard of civilization" Jack Donnelly írásában megjelenő fogalom, terminus – magyarra fordítva: "civilizációs alapvetés/standard". Donnelly szerint az egyes különálló politikai egységek, intézmények közötti kapcsolatok nemcsak hatalmon vagy érdekeltségen alapulnak, hanem azok közös kapcsolatán és hozzáállásán bizonyos felsőbb értékek (higher values) tekintetében.
"…úgy tűnik, hogy a nemzetközi rend alapját egy erkölcsi mérce képezi, amely arra utal, hogy létezik valamiféle társadalmi kötelék, amely – bármennyire is bizonytalanul – segít abban, hogy általánosságban kialakuljon egy nemzetközi közösség…"
A "standard of civilization" fogalma feltételezi, hogy van valamilyen alapvető erkölcsi alap, értékrend,
standard, amely a nemzetközi rend alapjául szolgál.
A "standard of civilization" fogalma különbséget tesz egyben a "bent" (mi) és a "kint" (ők) eleme, egysége között is. Ezt a különbségtételt meghatározza a történelem és a földrajz, de a nemzetállamok
kulturális értékei is, amelyek elkülönítik és magasabb szintre helyezik az állampolgáraikat, mint a
kívülállókat.
"civilized" vs."barbarian" people (az ókori görögöknél is előjött már, magukat előkelőnek
látták, összekötötte őket a nyelvük és kultúrájuk, de az egyes városállamok másként
tekintettek a háborúra és a barbárokkal való viszonyaikra).
Melyek egy civilizált állam jellegzetességei? garantál alapvető jogokat – például a tulajdon, kereskedelem, mozgás és vallás (vallásgyakorlás szabadsága). szervezett államgépezet (kiépült állami intézményrendszer), önvédelmi képességek. diplomácia (kapcsolattartás a környező államokkal) – megfelelő diplomáciai képességgel rendelkezik. elismeri a nemzetközi jogot. vannak bíróságok, írott törvények szabályozzák a lakosok (állampolgárok) és a külföldiek jogait is. puha normák jelenléte (például poligámia és a rabszolgaság elvetése).
A "standard of civilization" fogalmát általában a 19. század gyarmati törekvéseiből és az európai
hatalmak Kelet (Ázsia, Arábia) felé fordulásából eredeztetik (az orientalizmus időszaka) a klasszikus "standard of civilization" (19.sz.)
a 19. század "nemzetközi társadalma" alapvetően Európa-centrikus (Nyugat-centrikus) volt minden más területet barbárnak és civilizálatlannak láttak annak ellenére, hogy Kína, India, Japán és az Oszmán Birodalom is több évszázados fejlődési utat és egyedülálló kultúrát tudhatott magáénak ezek a hatalmak, területek nem váltak a nyugat-centrikus nemzetközi társadalom tagjaivá. az európaiak meggyőződése volt, hogy csak ők maguk képesek a hatékony kormányzásra, amelyet ki kell terjeszteni keleti irányba is (orientalizmus, Kelet-felé fordulás)
a világot hatékonyan kell kormányozni, amelyre a barbár (keleti) népek nem képesek. ez az elmélet feljogosította az európai hatalmakat, hogy kolonializálják, gyarmatosítsák a keleti területeket és terjesszék az európai normákat és az európai civilizációt, az Európán kívüli területeken ugyanakkor nem az európai társadalom normái (pl. szuverenitás), hanem a kolonializáció normái érvényesültek. kétarcú jelenség.
sor került a "civilizált" államok attribútumainak meghatározására is, így pl. az olyan barbár gyakorlatok tiltására, mint a rabszolgaság, kalózkodás vagy a poligámia (azokat az államokat, ahol ezek a mindennapok jelenségeinek számítottak, barbárnak vagy civilizálatlannak tekintették). a klasszikus "standard of civilization" egyúttal egyfajta utat is kijelölt a nem-nyugati államoknak ahhoz, hogy miként válhassanak egyenlőnek elismert szuverén hatalmakká a nyugati értékrendszer átvételének szükségessége és igénye ahhoz, hogy az Európa-centrikus nemzetközi társadalom egyenrangú és szuverén tagjaivá válhassanak. a klasszikus koncepció lényegében arra épült, hogy egyes emberek, embercsoportok tovább és magasabbra fejlődtek, mint mások, így több joguk és nagyobb beleszólásuk van a (nemzetközi) politikába
a dekolonializáció korszakával együttesen a klasszikus "standard of civilization" koncepció felbomlani kezdett a korábbi gyarmati területek felszabadultak, jogot formáltak arra, hogy szuverén és egyenrangú szereplők legyenek. az önrendelkezés elve hozzásegítette a koncepciót ahhoz, hogy elismerje, hogy a "teljes világ civilizált", de az egyes civilizációk eltérhetnek egymástól (nincs alá-és fölérendeltségi szint a civilizációk között, csak a fejlődés eltérő szakaszaiban járnak)
Japán útja a nemzetközi társadalomba
ahogy a többi környező állam is, a japánok is számos elemet emeltek át a kínai kultúrából kereskedelem a nyugati államokkal:
Hollandia – a hollandok és a japánok is elfogadják ennek a kereteit (Dejima)
Egyesült Államok – 1853, M. Perry, a Fekete Hajók (az amerikaiak erődemonstrációval érik el, hogy a japánok megnyissák kikötőiket)
A japánok a fegyveres beavatkozás hatására 6 kikötőt megnyitnak
Egyenlőtlen szerződések Japán és a nyugati hatalmak között (Unequal Treaties), 1858, Harris Treaty:
- Kanagawa, Kobe, Niigata és Yokohama kikötők megnyitása
- területenkívüliség
- hittérítő tevékenység engedélyezése
- fix vámtételek
1860, Barátsági és Kereskedelmi Szerződés (USA, Japán)
A japánokra közvetlen hatással volt az európaiak kultúrája, amelynek számos elemét át is vették:
öltözködés, jogrend, hadsereg, alkotmányi elemek (1889, új Meidzsi alkotmány) ugyanakkor a japánok és az európaiak kultúrája, civilizációja között számos eltérés jelentkezett: pl. a japánoknál elterjedt volt a fürdőkultúra, ahol a nők és a férfiak gyakran együtt
fürdöttek; a meztelenséget sokkal elfogadottabbnak tekintették emiatt az európaiak és az amerikaiak kissé "barbárként" tekintettek a japánokra
(a japánok civilizálatlanok lennének?)
nyugatiak nyomása a japánokra: azért, hogy megfeleljenek a nyugati normáknak, korlátozták a hagyományaikat – pl. koedukálttá tették a fürdőiket
Japánban azonban voltak olyanok is, akik kritizálták a nyugatiakat és a befolyásukat:
"Tiszteld a Császárt és űzd el a barbárokat!""vajtól bűzlő európaiak"
Japán elismerése a nemzetközi téren – a japán-orosz háború, 1904-1905 (a japánok legyőzik az oroszokat) a szuverenitás, egyenlőség elve a nagyhatalmak irányában, nagyhatalmi attitűd tanúsítása, gyarmatosítás (Korea irányába)
Japán egészen addig "civilizálatlannak" számított az európaiak számára, amíg nem kezdett aktívan háborúzni és gyarmatosítani az I. világháború után már egyre jelentősebb szerep jutott a számára – pl. aNépszövetségben is Dejima: holland kereskedőtelep Nagaszakiban (1641-től 1854-ig)
3. tétel
3.3. Hogyan értelmezné a nemzetközi társadalom "struktúráját"?
Bevezetés
A "struktúra" szó felépítést, szerkezetet jelent, amelynek a vizsgálatához a nemzetközi tanulmányok
(nemzetközi társadalom) tekintetében két (strukturális) megközelítés alkalmazható: vizsgálható a
teljes rendszer "formája" és az egyes állam szemszögéből a geopolitika is.
korábbi struktúrák, újkori Európa, Római Birodalom, hidegháborús világrend (mi a
különbségek ezek között?)
A nemzetközi társadalom struktúrája szemlélhető, vizsgálható az erő, illetve a képességek
eloszlásának szempontjából (distribution of capabilities, a neorealista irányzat fektet erre kiemelt
hangsúlyt): erőegyensúly rendszere (balance of power), először Nagy-Britannia alkalmazta az európai
hatalmi egyensúly fenntartására a napóleoni háborúk után. az erőegyensúly rendszerében sok szereplő van jelen, akik viszonylag azonos képességekkel rendelkeznek
multipoláris rendszer: napjaink nemzetközi társadalmának struktúrájára is elmondható, több, többé-kevésbé azonos erővel, hatalommal rendelkező szereplő van jelen, meglehetősen instabil
bipoláris rendszer: legjellemzőbb a hidegháború időszakában (USA és Szovjetunió, mint két szuperhatalom szembenállása). a bipoláris rendszerben két, kiemelkedően erős, hatalmas szereplő áll egymással szemben.
A neorealista elveket képviselő Kenneth Waltz szerint a bipoláris rendszer jár a legnagyobb stabilitással, amelyben a hatalmi egyensúly fenntartása sokkal könnyebb, csupán két szuperhatalom van, a többi, kisebb hatalom nem tudja megingatni a bipoláris egyensúlyt, a kisebb hatalmak számára könnyebb a lavírozás
hegemonikus rendszer a Római Birodalom fennállásakor jellemző hatalmi rendszer, a hegemonikus rendszerben egyetlen, kiemelkedően erős szereplő létezik
Miért a bipoláris rendszer a legstabilabb, hogyan garantálja a bipoláris rendszer a békét?
K. WALTZ: "az eddig ismert legtovább tartó béke két tényezőn alapult: a bipolaritáson és a nukleáris
fegyvereken" (lényegében a hidegháborúra utalt).
a bipoláris rendszer 3 okból "békésebb"
- az esetlegesen konfliktusba kerülő szereplők száma kisebb, amely kevesebblehetőséget ad a háborúk kitörésére
- az elrettentés egyszerűbb, mert a hatalmi kilengések ritkábbak és könnyebben megakadályozhatóak
- az elrettentés kilátásai jelentősebbek a reális hatalom kiszámíthatatlansága miatt
Mikor alakult ki az erőegyensúlyon alapuló rendszer? Mit jelent az erőegyensúly (BoP, Balance of
Power) fogalma?
Az erőegyensúlyon alapuló rendszer, az erőegyensúlyi rendszer kiépítésére a napóleoni háborúk
után, az európai államok részvételével került sor. Az erőegyensúlyi rendszer egyszerre egyesítette a
nagyhatalmakat (pl. Franciaország, Nagy-Britannia) és a gyengébb államokat is ("lesser powers"). kialakítása az 1815-ös Bécsi Kongresszushoz köthető, a Kongresszus célja a napóleoni háborúk után az európai államrendszer és a politikai egyensúly helyreállítása volt. a részes hatalmak megegyeztek abban, hogy rendszeres találkozókon vesznek részt (formálisan) Bécsben, emellett sor került bankettek és mulatságok megtartására is. a formális tanácskozások mellett informális kapcsolattartásra is sor került az államok között. Az erőegyensúlyi rendszerben kialakulhat ugyanakkor hatalmi fölény, túlhatalom is. a túlhatalmat, vagy hatalmi fölényt birtokló szereplőt (itt államot) hegemónnak nevezik (hegemónia).
Mi tartja fent a hegemón hatalmát, befolyását?
A hegemón fenntarthatja a hatalmát katonai erővel (pl. a római légiók), kulturális
befolyással (pl. kínai kultúra), gazdasági befolyás (pl. USA)
A hegemónia a világban egyszerre jelent domináns társadalmi, gazdasági és politikai struktúrát.
Egy globális hegemónia ezeken túl kifejeződik az univerzális normákban, intézményekben, mechanizmusokban, amelyek lefektetik az államok interakcióinak általános kereteit.
hegemón szereplők: hierarchikus, unipoláris, vétó szereplős rendszerekben
egyenlő szereplők: bipoláris, laza-bipoláris, multipoláris, univerzális rendszerekben
A nagyhatalmak mellett ugyanakkor jelen vannak kisebb hatalmak, kis államok is. Mi jellemző a kis
államok, kisebb hatalmak viselkedésére?
Bandwagoning: "hozzácsapódnak a nagyobbakhoz", a kisebb hatalmak felsorakoznak egy
nagyhatalom mögé. Probléma az, hogy a kis államok megdőlése végül a vezető nagyobb, hatalmasabb állam(ok) megdőléséhez is vezet. további kockázat, hogy a nagyhatalmak vereségei, kudarcai vagy válságai súlyos presztízsveszteséggel is járhatnak, ezek nyomán szövetségeseik pedig könnyen elpártolhatnak tőlük (átállhatnak akár egy ellenséges nagyhatalom oldalára is)
balancing: "egyensúlyra törekvés", ha a kis államok egyensúlyoznak, akkor a nagyhatalmaknak nincs folyamatosan szüksége az erődemonstrációra
KIEGÉSZÍTÉS
GEOPOLITIKA
A nemzetközi társadalom struktúrájának vizsgálata történhet a geopolitika szempontjai alapján is, a
geopolitika a földrajz, a hatalom, kormányzás és a nemzetközi kapcsolatok viszonyát vizsgálja. A
geopolitika a földrajzi realitásokat hangsúlyozza (a földrajz, a tér, környezet és a politika változó
kapcsolódásának megismerése).
A geopolitika megnyilvánulása gyakorlatban, pl. Monroe-elv : "Amerika az amerikaiaké"
(az európai államok ne avatkozzanak bele az amerikai kontinens ügyeibe), később: USA
semlegességi politikája, izolacionizmus