5.tétel, A politikai gondolkodás főbb történelmi szakaszai

5.1. Milyen kapcsolódási pontok és eltérések vannak a szuverenitás és a szerződéselméletek között?

• 5.2. Hogyan változik a háborúról és a békéről való politikai gondolkodás különböző történelmi korszakokban?

  Bevezetés A politikai gondolkodás főbb történelmi szakaszai, a politikai gondolkodás fogalma

  A politikai gondolkodás kezdeteit nehéz meghatározni, mivel kezdetben a politika területe nem különült el jelentősen az élet más területeitől. Azonban, ahogy a közösségek létszáma egyre nőtt, kapcsolataik egyre komplexebbek lettek, szükség lett rá, hogy valamilyen módon rögzítsék a viselkedést (illetve annak alapvetéseit), ennek során pedig a politikai intézmények lassan elkülönültek más társadalmi intézményektől.

  A rendszeres politikai gondolkodás jelentkezése az állam és a jog kifejlődésével alakult ki: racionális, rendszeres és kritikai gondolkodással a politikáról valójában csak az ókori görögöknél találkozhatunk először.

  A politikai gondolkodás eltérő szintjei, alapvetően 3 szintet különíthetjük el:

  a politikáról való mindennapi gondolkodás, amelynem konzisztens, hajlamos a stigmatizációra, többnyire moralizáló és érzelmi jellegű, bír kontrollfunkcióval

  a hivatásszerűen politikával foglalkozó egyének nyilvános, gyakorlati diskurzusa. Ez jobban informált egyes politikai ügyekről, felvilágosító erejű (a politika belső ügyeit nyilvánosságra hozza), nagyobb racionalitással bír

  teoretikus szint: a politika elvi kérdéseiről szól, politikai filozófia szintje

  A politikai gondolkodás gyakorlati orientációi. két irányultsága van:

  konzervatív: a fennálló politikai rend magyarázatát, igazolását, a status quo fenntartásának igényét jelenti. szélsőséges konzervativizmus: minden társadalmi és politikai változást ellenez

  kritikai elméletek: opponálják a fennálló hatalmat, legfőbb feladatuk, hogy az elégedetlenséget is politikai erővé formálják (politikai ellenzék).

  A politikai elméletek a jelentős történeti kihívásokra adott válaszként jöttek és jönnek létre. Egy korszak politikai gondolkodása egyszerre több síkon is zajlik.

  Szuverenitás és szerződéselméletek

  A szuverenitásról, illetve a társadalmi szerződésről/szerződésekről szóló elméletek az abszolutizmus időszakában jöttek létre, az újkorban, kiemelkedő képviselőik pedig Jean Bodin és Thomas Hobbes voltak. a korszak teoretikusai olyan állami autoritást akartak teremteni és igazolni, amely megtöri a feudális rend erőit, megszünteti a politikai és vallási csoportok közötti ádáz harcokat és megteremti a polgári fejlődés feltételeit

  JEAN BODIN ÉS A SZUVERENITÁS ELMÉLETE

  Jean BODIN a szuverén nemzetállam első teoretikusa: meghatározása szerint a szuverenitás feltétlenül az állammal kapcsolódik össze. "a szuverenitás egy állam állandó és abszolút hatalma…azaz a parancsolás legfőbb hatalma"

  A SZUVERENITÁS: az állandó és abszolút hatalom, amely a politikai közösség lényegét alkotja, nem azonos az időleges uralmi jogosítványokkal. a polgárok és alattvalók felett álló hatalom, amelyet nem köt törvény; a szuverén maga minden törvény forrása.

  a szuverenitás jegyei:

  törvényhozás, törvények eltörlése és módosítása a legfontosabb

  háborúk indításának és a békekötésnek a joga

  szövetségek megkötése és felbontása

  jog az állam főbb képviselőinek, tisztségviselőjének kinevezésére és leváltására

  a fent felsorolt jogok, jogosultságok napjaink modern alkotmányos demokráciáiban természetesen több különböző testület között oszlanak meg. BODIN szerint a szuverén hatalmát csak az isteni és természeti törvények korlátozhatják, de a szuverénnek tiszteletben kell tartani a polgárok tulajdonát és természetes szabadságát is. BODIN szerint a szuverenitás, mint legfőbb hatalom, kizárólag az állam tulajdona, szemben bármilyen közösséggel: a mindenkori államformát épp az határozza meg, hogy kié a főhatalom.Ha a szuverenitás egyetlen uralkodóban testesül meg, azt monarchiának nevezzük, de ha az egész népnek része van benne, akkor az már demokrácia.

  a szuverenitás KÜLPOLITIKAI vonatkozása: a SZUVERÉN ÁLLAM más államokhoz való viszonyában határozz meg önállóságát és függetlenségét. szuverén az az állam, amelynek más hatalmak nem parancsolhatnak, nem szabhatják meg, mi történjék az adott országban

  Ez napjainkban is érvényes: az államok önállósága szent és sérthetetlen, csak ilyen szuverén egységekként vehetnek részt teljes jogú szereplőként a nemzetállamok közösségében

  a szuverenitás BELPOLITIKAI vonatkozása: csak a népszuverenitás legitimációs koncepcióján keresztül értelmezett. az egységes és oszthatatlan szuverenitás korábbi koncepcióját megbontotta a hatalommegosztás (liberális) elve és a hatalommegosztás pluralista elmélete

  THOMAS HOBBES ÉS ÁLLAMELMÉLETE, A SZERZŐDÉSELMÉLETI HAGYOMÁNY KIALAKULÁSA

  Thomas HOBBES: az újkori politikai gondolkodás egy kiemelkedő alakja, a szerződéselméleti hagyomány megteremtője. a társadalmiszerződés-elméletek a reformáció hatására kerültek be a politikai gondolkodásba. HOBBES tapasztalatai (angol polgárháború és a keletkező piacgazdaság individualizmusa, egoizmusa) alapján vezette le legfontosabb elvét: "mindenki harca mindenki ellen". az ember természetes állapota az ember embernek farkasa (homo homini lupus) elve: a természeti állapot az állandó konfliktusok világa (mindenki háborúja mindenki ellen). azonban mivel az ember nemcsak ösztönlény, de ésszel is bír, az önfenntartás (és biztonságának garantálása) érdekében véget vethet ennek a természeti állapotnak: ez a TÁRSADALMI SZERZŐDÉS értelme. a SZERZŐDÉS keretében mindenki lemond arról, hogy természetes jogait gyakorolja, természetes önérvényesítésre való jogát átruházza a szuverén uralkodóra

  a TÁRSADALMI SZERZŐDÉS aktusával a szuverént ABSZOLÚT hatalommal ruházzák fel, mindenki engedelmességgel tartozik neki, de ő senkinek nem tartozik engedelmességgel. a szuverén államhatalom ugyanakkor maga sem jelent korlátlan hatalmat: kötelezettségei vannak a polgárokkal szemben is (pl. nem vethet ki kedve szerint adókat)

  miért szükséges az abszolút hatalom? az embereket csak az erőszak és a büntetőhatalom képes a társadalomban összetartani (ezt a jogot, hatáskört pedig csak a szuverén gyakorolhatja)

  HOBBES elméletei szerint maga a NÉP nem is létezik, csupán a társadalmi szerződés hoz létre valamilyen államközösséget, politikai közösséget (a nép az államalapítás terméke).

  LEVIATÁN (ugyanilyen címmel megjelent munkája): egy mesterséges "ember" amely jóval nagyobb hatalommal rendelkezik, mint az átlagos emberek. Az állam egyes polgárainak összetartozása, amelyet az uralkodó személye testesít meg

  HOBBES és a vallás: elméletében nem kapott helyet a vallás, annak kérdéseit alárendelte a politikai hatalom igényének

  5.2. A háborúról és békéről való politikai gondolkodás különböző történelmi korszakokban

  A háború fogalma

  A háború az erőszak politikai célokat követő alkalmazása, amely továbbra is politikai irányítás alatt áll; a politika folytatása más eszközökkel; az akaratunk erő általi rákényszerítése az ellenfélre. a háború tradicionális definíciója Clausewitz szerint: "a politika folytatása más eszközökkel". a háború és a politika nem elválasztott, mindkettő ugyanannak a rendszernek, folyamatnak a részei. sikeres háború nem vívható politikai cél nélkül, tehát a háború nem céltalan vagy szervezetlen erőszak

  a HÁBORÚK típusai között különbséget kell tenni. milyen fegyveres konfliktusok számítanak háborúknak

  mennyiségi vita: (Singer és Small értelmezése szerint) a háború olyan elhúzódó konfliktus, amely legalább 1000, harci eseményekhez köthető halálesettel jár egy 12 hónapos perióduson át (tradicionális értelmezés). ugyanakkor napjainkban jelentős mértékben megváltozott a háborúk természete (az abban alkalmazott módszerek és technológia megváltozásával együttesen)

  A háború változó arca: a háború műfaja a történelem során változásokon esett át, történelmi jelenségként is értelmezhető. a HÁBORÚ társadalmilag és történelmileg is beágyazott, komoly infrastruktúrát kívánó, szervezett aktivitásforma

  különböző történelmi időszakokban más-más formát ölt. tradicionális értelmezés a VESZTFÁLIAI RENDSZER értelmében: a háború elsősorban az államok közötti konfliktus (war made the state and the state made war). kezdetben a háború az államközi konfliktusok, egyet nem értések rendezésének teljesen természetes eszköze, módja volt, például középkori, kora újkori háborúk

  a háborúk kialakulásának számos oka, ürügye lehetett, ugyanakkor a történelem háborúinak túlnyomó részét valamilyen földrajzi terület feletti fennhatóság megszerzésének érdekében vívták

  további típusai lehettek, lehetnek: polgárháború, függetlenségi háború, felszabadítási háború, határharcok, vallásháborúk stb.

  a háborúk jelentős átalakuláson mentek át az emberiség fejlődésével együttesen, a harcok során alkalmazott új technológiák merőben átalakították a hadviselést, egyre szélesebb rétegeket bevonva, változatos következményekhez vezetve

  a háborúk tömegessé válása a 19. század nagy háborúival indult el, mint a krími háború és az olasz-osztrák összecsapás (Solferino, a Vöröskereszt megalakulása).

  modern háborúk kialakulása (19. sz.): állami hadseregek (tömeges sorozás); adminisztráció és infrastruktúra; komplex, iparosított hadviselés; szabályozott háborúk (csak államok viselhetnek hadat).

  totális háborúk, világháborúk: definíció szerint azért nevezhetjük őket világháborúnak, mert az akkori nemzetközi közösség legtöbb hatalma valamilyen módon részt vesz bennük, a harcok pedig gyakran a világ számos pontján jelentkeznek a szembenálló felek és azok szövetségesei között. mechanizált háborúk, amelyek a teljes társadalmakat mobilizálták, a teljes társadalmat a háború szolgálatába állították. olyan politikai célokért vívták őket, amelyeket az államok egzisztenciális konfliktusként fogtak fel

  I. világháború (1914-1919)

  II. világháború (1939-1945)

  napjainkban nincsenek totális háborúk: ennek egyik magyarázata az 1945-ös nukleáris fegyverek megjelenése, technológia kifejlesztése volt az, amely megakadályozná egy komolyabb államközi háború kialakulását.

  Demokratizálódás: a nukleáris fegyverekkel rendelkező elit klub igyekszik kontrollálni a fegyverek birtoklását és előállítását

  de jure atomhatalmak: az ENSZ BT állandó tagjai (USA, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, Oroszország)

  de facto atomhatalmak: Pakisztán, India, Izrael, Észak-Korea

  a háborúk szabályozására, illetve törvényen kívüli eszközzé helyezésére számos megállapodás, szerződés született, például 1928-es Briand-Kellog paktum (francia és amerikai külügyminiszterek által aláírt paktum). a részes felek lemondtak arról, hogy vitás kérdéseiket fegyverrel (háborúskodás útján) rendezzék (lemondtak arról, hogy a háborút, mint politikai eszközt alkalmazzák), ugyanakkor ez a paktum nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de jogalapot adott a II. világháború bűnöseinek felelősségre vonásakor.

  Hogyan alakítja át a háborút a globalizáció kora?

  Az elmúlt 30 évben egyszerre gyorsult fel a hadászati forradalom (Revolution in Military Affair, RMA), posztmodern háborúk kialakulása, új okokért vívott háborúk (identitáskonfliktusok) és a posztvesztfáliai konfliktusok elterjedése.

  RMA, Revolution in Military Affairs: az első ilyen keretek között vívott háború az 1991-es Öbölháború (az USA jelentős technológiai fölényben volt).

  mediatizált háború, a helyszínre újságírók és sajtósok is érkeztek, akik védettséget kaptak, a hadsereg pedig képes volt befolyásolni, hogy meg információk kerüljenek a hírekbe odahaza.

  high-tech háború: fejlett, távvezérelt fegyverek bevetése, műholdas kommunikáció: az USA azt kommunikálta magáról, hogy hadereje high-tech haderő, a távvezérelt eszközök pedig minimalizálni tudja a veszteségeket a fölényben lévő oldalon

  információs hadviselés és hálózati fenyegetések: a hidegháború és a 21. század során az információk fegyverré válnak, a kommunikáció és az információ, mint háborús fegyverek (a hátországot is képesek fenyegetni az ún. kibertérben): kiberháborúk

  drónháború: távvezérelt drónokkal célzott támadások valós vagy vélt célpontok ellen (pl. USA alkalmazta Pakisztánban és Jemenben, erre pedig az említett államok felhatalmazást adtak). a drónháborúk során nincs áldozat a drónokat vezérlő ország részéről, de a drónos csapások sok civil áldozattal járnak (ezeket a nemzetközi jog sem szabályozza hatékonyan)

  posztmodern háborúk: médiaháborúk, hibrid háború: az ellenséges ország kiber infrastruktúrájának támadását is jelenti

  (leglátványosabb eredményeket Oroszország ért el a területen): privát katonai cégek (az erőszak és a háborúk privatizálása): a privát katonai cégek és biztonsági szolgálatok egyre nagyobb szerepet játszanak, adminisztrációs, harctéri és kiképző feladatok ellátásában is: outsourcing, de ez az állam erőszakmonopóliumának gyengülését is magával hozzá

  új háborúk: Mary Kaldor fogalma: olyan háborúk, amelyek a széthullott államokban alakulnak, és gyakran identitás-alapon szerveződnek (pl. etnikai konfliktusok)

  gazdaságilag önfenntartók: részesei a régió országai és a nagy nyugati államok is a cégeikkel, amelyek bekapcsolódnak a konfliktusokba. etnikai tisztogatások, nemi erőszak, gyermekkatonák alkalmazása, stabil konfliktusgazdaságok kialakulása, konfliktus, mint üzlet

  posztvesztfáliai konfliktusok: a konfliktusok egy része a transznacionális keretekben folyik, állami határokat átlépő konfliktusokat jelent (pl. Ruanda, Kongói Demokratikus Köztársaság)

  a nemzetközi szerepvállalás igen magas: a nyugati államok gyakran önérdekből avatkoznak be

  nyitott konfliktusgazdaságok, amelyeket globális szürke vagy fekete-gazdasági hálózatok tartanak fent (gyakran a nyugati államok tartják fent a konfliktusokat)

  rendkívül véresek, sok áldozattal járnak

  Konklúzió

  Összességében nem mondható, hogy napjaink világa sokkal biztonságosabb lenne, mint a történelem folyamán bármikor. A fenyegetések természete, mértéke és minősége megváltozott, számos új kihívásra kell választ adniuk a nemzeti kormányoknak és a hosszútávú békét fenntartani kívánó nemzetközi szervezeteknek is (NATO, ENSZ stb.).

  5.tétel

  5.3. Hasonlítsa össze a következő ideológiákat: liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus és nacionalizmus!

  Bevezetés Az ideológia fogalma, jellemzői és annak funkciói

  Az ideológia szó kialakulása – az idea (eszme, tan, elmélet) és a logosz (ész, gondolkodás, bölcsesség) szavakból alakult ki. Meghatározásuk szerint az ideológiák alapvetően a társadalmi világra kívánnak racionális magyarázatot adni.

  Az ideológia az eszmék olyan rendszere, amelyet arra használnak, hogy bemutassák, elmagyarázzák és igazoljanak egy szervezett társadalmi cselekvést és annak céljait, függetlenül attól, hogy ez a cselekvés az adott társadalmi rend megőrzésére, módosítását vagy újjáépítésére irányul.

  az ideológia általában koherens, vagy koherenciára törekvő eszmerendszer, egyszerre magyarázza és írja le a valóságot és változtatni is kíván rajta vagy különféle cselekvésre is irányulhatnak

  Az ideológiákat elkülöníthetjük és akár össze is hasonlíthatjuk a különböző értékekhez való viszonyaik alapján (értékválasztáson alapuló ügyek), vagyis: aszerint, hogy az alapvető (társadalmi, gazdasági, politikai stb.) kérdésekre milyen választ szolgáltatnak: az emberi természet (alapvetően jó vagy rossz?), közösség-egyén viszonya, a szabadság értelmezése, egyenlőség, igazságosság, hatalom, politikai jogok és kötelezettségek.

  Politikai ideológia fogalma: olyan tudásforma, amely komplex eszméket egyszerűsít le úgy, hogy cselekvésre ösztönözzön bizonyos politikai célok elérésére, célja, hogy társadalmi cselekvésre ösztönözzön. az ideológiák és a politika között kölcsönhatás áll fent: ugyanakkor az, hogy a választó milyen benyomások alapján dönt, nemcsak az adott párt ideológiáján múlik, de az eszmék és ideológiák megítélése is fontos eleme a döntésnek, az ideológiák (demokratikus körülmények közt) a közjóról alkotott felfogások, a politikai szereplők számára fontos, hogy figyelembe vegyék őket a programalkotás során

  Különbség a vallás és az ideológiák között: elsősorban abban térnek el, hogy a társadalmi világra kívánnak racionális magyarázatot adni. de vannak hasonlóságok is, például az ideológia híveinél, követőinél is jelentkezhet a hit abban, hogy az általuk képviselt eszme a lehető legjobb útmutatás

  Az ideológiák funkciói: közös identitás megteremtése, ellenségkép megjelenítése, célok és eszközök meghatározása, reflektálnak egymásra (más ideológiákra is választ adnak) , forradalmakhoz kapcsolódás

  Alapvetően 3 (vagy 4) fő ideológiai irányzat, alapideológia létezik (liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus + nacionalizmus), ugyanakkor a klasszikus politikai ideológiák két formája (jobb-és baloldaliság) ismeretes.

  Klasszikus politikai ideológiák, jobb-és baloldaliság

  A baloldal-jobboldal fogalmai a francia forradalom óta vannak jelen a politikai gondolkodásban: a francia forradalom időszakában a forradalom hívei ültek a francia parlamentben a bal oldalon, a monarchia hívei ültek a jobboldalon, a baloldaliakat tekintették "haladóknak", a jobboldaliakat pedig "maradóknak".

  A demokratikus jobb-és baloldal jellemzői:

  Baloldal: a társadalmi egyenlőség eszméje, a haladásba vetett hit és a társadalmi viszonyokba való beavatkozás igénye jellemzi, az állam gazdasági beavatkozásának igénye jellemzi, hagyományosan a jóléti államra épít

  Jobboldal: a jobboldal igénye a lassú, szerves változás; a hagyományok és a tekintély tiszteletéből indul ki, az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentése jellemzi, a szabad piacra, a szabad versenyre épít

  LIBERALIZMUS

  A liberalizmus a 18-19. században jelentkezett először a felvilágosodás hatására, a polgári társadalom kialakulásával egyidejűleg. A liberalizmus kifejezés a latin "liber" (szabad) szóból származik, és történetileg egy haladó szellemű spanyol polgári párt, a Los Liberales fellépése (1810) óta terjedt el szélesebb körben. Az angol John Locke és a francia Montesquieu írásaiban is megjelent (alapjait tehát az angol és francia felvilágosodásban kell keresnünk).

  A liberalizmus középpontjában az egyéni szabadság, a magántulajdon szentsége és sérthetetlensége és mindkettő érdekében az állam korlátozása áll. Közkeletűen a szabadság eszméje, azért harcol, hogy az egyéneket ne korlátozzák a veleszületett különbségeik (pl. bőrszín, kor, nem).

  Kiindulópontja: természetjogi gondolkodás: az ember természetes állapota a szabadság; a politika csak konvenció. jellemző vonásai (továbbá) az ész és a haladás támogatása, a vallási tolerancia, jólétre törekvés, kölcsönös ellenőrzés és a szabad verseny előnyeinek hangsúlyozása. az antik hagyományok feléledése és azok újraélesztése, antik szerzők műveinek felelevenítése és tisztelete, ráció (ész) a hit helyett racionalizmus; fejlődés, progresszió hit a lassú, szerves reformokban

  A liberalizmusnak is többféle változata van: konzervatív liberalizmus, demokratikus liberalizmus és a szociálliberalizmus, emellett megemlíthető, hogy a liberalizmus ideológiája egyaránt megjelenik a politika és a gazdaság terén is

  Visszatérő jellegzetességek és elemek a liberalizmusnál:

  az egyénnek a természetjog értelmében elidegeníthetetlen jogai vannak, ezeket az államnak tiszteletben kell tartani

  az állam a polgárok szerződése nyomán jön létre, hatalma kizárólag a polgárok konszenzusán alapulhat, nincs isteni kegyelemből származó felhatalmazás

  az államnak el kell különülnie a társadalomtól, társadalom és gazdaság önkorrekciós folyamatai (nincs állami beavatkozás)

  jogállamiság kitétele, a köz képviselői ellenőrizhetőek legyenek

  a magántulajdon része az elidegeníthetetlen emberi jogoknak

  JOHN LOCKE, a liberalizmus atyja (klasszikus liberalizmus): Két értekezés a kormányzatról, 1688

  liberalizmus, mint az általános jogegyenlőség eszméje: további fontos követelményei között szerepelnek:

  polgári alapjogok: vélemény-és sajtószabadság, gyülekezési szabadság stb.

  szellemi alapjogok: lelkiismereti szabadság, vallás gyakorlásának szabadsága

  gazdasági szabadságjogok: magántulajdon szabadsága, sérthetetlensége és a vállalkozás szabadsága

  de a szociális alapjogok követelése NEM TARTOZOTT bele a liberális krédóba, ezek nem vezethetőek le egyértelműen a racionális természetjogból

  a természeti állapot LOCKE-nál: senki se rendelkezzen senki felett, az ember akkor szabad, ha senki sem mondja meg neki, hogy mire való a szabadsága. az emberi természetre jellemző a szabadság, az egyenlőség és észszerűség. természeti törvények: senki sem károsíthatja meg a másik embert életében, egészségében, szabadságában vagy javaiban

  a kormányoknak biztosítaniuk kell a törvényeket, amelyek védik az életet, szabadságot és a tulajdont: elsődleges célja ugyanakkor az állami önkény megfékezése. a liberális jogállam csak alkotmányos állam lehet. jogállamiság alapelve, hogy minden állami cselekvést köt a törvény és a jog

  "RULE OF LAW": a liberalizmus egyik legfontosabb alapelve

  miért van szükség a kormányzatra?: az emberek észszerű lények, így képesek arra, hogy összeállítsanak egy olyan etikus kódrendszert, amely alapján az életüket is alakítják. az emberek azért alakítják ki a kormányokat, mert belátják, hogy ezek hasznosak, a kormányok a természeti törvények alapján járnak el, létrehoznak és alkalmaznak is törvényeket

  természetes egyenlőség: születéskor mindenki egyenlő, nincs senkinek és semminek alárendelve (de ez nem jelent gazdasági egyenlőséget is)

  verseny a gazdaságban és a politikában

  emberi jogok hangsúlyozása (majd a II. világháború után lesz jelentős)

  szekuláris állam: a politikai hatalom szekularizálódott, elvesztette vallási szentesítését

  RÖVIDEN A SZOCIÁLDARWINIZMUSRÓL

  a szociáldarwinizmus a liberális politikai filozófia egyik szélsőséges válfaja: ez a darwini biológiai evolúciós elméletnek a társadalmi fejlődésre való átvitelén alapul

  alapvetései: létért való harc és a legderékabbak túlélése, a természet törvénye az, hogy mindig a legjobbak győznek (a társadalom tökéletesedéséhez vezet). minden egészséges fejlődésnek lassúnak és megfontoltnak kell lennie

  KONZERVATIVIZMUS

  A konzervativizmus a modern társadalom kihívásaira adott válaszként született meg – modern eszmeáramlat, amely alapvetően a francia forradalomra, a jakobinizmusra és a liberalizmusra adott válasz.

  Edmund BURKE, Elmélkedések a francia forradalomról (1790), ezen műve az idővel konzervatív gondolkodás krédójává vált.

  Karl MANNHEIM különbséget tett a tradicionalizmus és konzervativizmus között.

  Tradicionalizmus: általános emberi magatartás, a hagyományoshoz és megszokotthoz való ragaszkodást jelenti

  Konzervativizmus: modern és történeti jelenség, politikai ideológia és politikai filozófia

  Konzervativizmusról elsődlegesen csak a 19. századtól beszélhetünk, amióta az osztályharcok jelentkezésre, a polgári forradalomra reagálva a konzervatív gondolkodók elkezdték összefüggően és rendszerszerűen kifejteni eszméiket.

  a konzervatívok ellenzik a forradalmakat: a rend, a rendszerezettség hangsúlyozása (a bevált, járható utakat részesíti előnyben a váratlan felfedezésekkel szemben)

  a múlt produktumai előnyt élveznek az újakkal szemben, tradíciók fenntartása, megőrzése

  nem ellenzik magukat a változásokat: ezeknek módja az álláspontjuk szerint a szerves, megfontolt változás (nem forradalmi jelleggel), amelyek az egyszerű emberek számára is követhetőek

  organikus társadalom-felfogás: a társadalom, mint az emberi test mintája

  a konzervativizmus inkább pesszimista, szkeptikus az emberi természettel és annak javíthatóságával szemben

  Konzervativizmus és a szabadság: álláspontja szerint a szabadság a kötődésben jelent igazi szabadságot, az egyén eszerint nem oldható el az állam természeti hatalmától, a közösségi kötelességektől.

  Visszatérő jellegzetességek a konzervativizmusnál:

  a történelem folytonos, a hagyományok szentek

  tekintély (autoritás) és hatalom nélkül nem létezik stabil rend, rend nélkül pedig nem létezik szabadság

  a szabadság minőségi fogalmát kell érvényesíteni, az egyén egy közösség tagjaként nyeri el identitását (kötelességei fontosabbak jogainál)

  a család minden tekintély és morál alapja, a társadalom alapvető egysége

  az állam nemcsak a hatalom szimbóluma, hanem a társadalom erkölcsi nevelője is

  a vallás minden erkölcs és minden közösségi érzés forrása, legfőbb támasza

  a tulajdon szent, különösen a föld tulajdona

  A politikai konzervativizmus is ölthet különböző formákat: mérsékelt konzervativizmus (USA, Egyesült Királyság), reakciós konzervativizmus (Franciaország), forradalmi konzervativizmus (Németország)

  RÖVIDEN A KERESZTÉNY KONZERVATIVIZMUSRÓL

  a vallásra, a kereszténységre hivatkozás a legtöbb konzervatív irányzatnak a sajátossága volt. van egy olyan irányzata, amelynek elsődleges forrása a vallásra való hivatkozás, így erősen kötődik az egyházi vallásossághoz. az egyház szinte a konzervativizmus élő megtestesülésének számított, kezdetben a Vatikán mindenféle reformtól elzárkózott: a fordulatot XIII. Leó pápa által 1891-ben kibocsátott Rerum Novarum (Az új dolgokról) kezdetű enciklikája hozta meg

  SZOCIALIZMUS

  A szocializmus a latin "sociare" (megosztani) igéből ered. Rendkívül szerteágazó irányzat, amely ambivalens viszonyban áll a felvilágosodással, az iparosítással, az állammal és a modernitással is. Az irányzatai közötti közös elem: a bérmunkások kiszolgáltatottsága elleni lázadás az emberi méltóság nevében.

  A szocialisták hívei voltak az ipari civilizációnak, de nem fogadták el a kapitalista társadalom liberális apológiáját (álláspontját). Céljuk egy olyan osztály nélküli társadalom elérése volt, amely képes a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméinek megvalósítására. állandó fogalmi elemei: egyenlőség, racionalizmus, moralizálás, liberalizmus. alapvető problémája az egyenlőtlenségek megléte. emberképe optimista: a kizsákmányoló intézmények megszüntetésével vagy ellensúlyozásával a rendszer igazságosabbá tehető (lehetséges és megvalósítható racionális alapon egy jobb társadalom). társadalmi és gazdasági egyenlőség megvalósítása, az egyenlőség gátja maga a tőke, a vagyon létezése. a tőkés rendszer alapvető igazságtalansága a kizsákmányolás: a kitermelt profit nem azé, aki megtermeli az adott árut (ő csak minimális mértékben profitál ebből)

  Visszatérő jellegzetességek a szocializmusnál:

  teljes társadalmi egyenlőséget és igazságosságot követeltek, egalitarizmus (igazságosság: a kizsákmányolás hiánya)

  a szabadság a külső kényszerektől való mentesség (főként az állami kényszertől való mentesség)

  bírálják a termelési eszközök magántulajdonát, mint az egyenlőség és a szabadság legfőbb korlátját és a kizsákmányolás forrását. a kizsákmányolás és a magántulajdon kritikája: a magántulajdoni viszonyok forradalmi felszámolását csak a szocializmus radikális irányzatai, főként a kommunista irányzatok tűzték ki célul

  az átfogó gazdasági tervezés hívei (a piac anarchikus és kaotikus viszonyaival szemben)

  szolidáris, kölcsönös segítségen alapuló közösségekre van szükség

  A szocializmus történetének legnagyobb hatású gondolkodói a német Friedrich ENGELS és Karl MARX voltak

  Karl MARX elmélete: a történelmet olyan osztályharcok történelmeként értelmezte, amelyet mindig két, egymással antagonisztikus ellentétben álló domináns osztály folytat egymással szemben (pl. rabszolgák vs. rabszolgatartók). ezen konfliktus feloldásának megoldása a tőke, a vagyon (magántulajdon) felszámolása, amely alapvetően az igazságtalanság és az egyenlőtlenség okozója. a tényleges hatalom kerüljön át a termelőerők kezébe (munkásság), a munkásság, proletariátus harca azonban az utolsó harc lesz a történelemben

  Marx szerint a forradalom győzelmével ugyanis kialakul a tökéletes állapot, az osztályharc és osztályok nélküli társadalom (kommunizmus), a munkásság addig folytatja a forradalmat (proletárdiktatúra), míg fel nem számolják a magántulajdont

  MARX eredeti elképzelése szerint a munkásforradalom a gazdaságilag legfejlettebb (kapitalista) országokban jelentkezik majd először (pl. Anglia), ezután válik globális rendszerré ("Világ proletárjai, egyesüljetek!"). azonban ezen elképzelése nem valósult meg, amikor a leninista forradalom nyomán elsőként Oroszországban jött létre marxista/leninista szocializmus

  a kommunizmus, mint végső állapot: egy sajátos hatalomnélküliség, osztályharc és osztályok nélküli társadalom. a szocializmus forradalmi-voluntarista, antidemokrata tradíciója. az orosz Lenin és Trockij úgy vélték, hogy a proletárforradalom mielőbbi kirobbantását minden eszközzel támogatni kell: nem a gazdaságilag legfejlettebb, hanem a lemaradó államokban fog először kirobbanni, mivel ezek jelentik a kapitalizmus "leggyengébb láncszemét" – 1917-ben Oroszországban lehetővé vált a bolsevizmus hatalomra kerülése

  FALANSZTER ELMÉLET: Charles FOURIER elmélete. ezen elmélet értelmében a jövő társadalmának alapegysége a falanszter, egy szövetkezeti társulás, amelyben egyesül a mezőgazdasági és ipari munka, nincs kereskedelem, a termelés és fogyasztás egyetlen egységet alkot. a falanszterek egyenrangúak, egyesek közülük föderációvá alakulnak, majd világszövetséget hoznak létre, a világszövetséget egyetlen világnyelv uralja majd.

  NACIONALIZMUS

  A nacionalizmus keletkezésének objektív magyarázata a modern kapitalizmus, illetve a polgári társadalom kialakulásában keresi a nacionalizmus forrását.

  Bár a nemzet kifejezést már a 13. században is használták, a nacionalizmus csak a 19. század első felében jelent meg a politikai eszmék között. Fejlődésében kiemelt szerepet játszott az első nemzetállamok kialakulása (17-18.század), ugyan a nemzet viszonylag fiatal képződménye a modern társadalomfejlődésnek (minden modern politikai intézmény a nemzetállam keretében fejlődött ki, a politikai fogalmaink döntően csak a nemzetállami keretekre vonatkoznak).

  a 18. században vált a politikai identitás alapjává a nemzet: a nacionalizmus tehát a nemzetállam eszméjével áll összefüggésben, olyan eszme, amely azon a feltételezésen nyugszik, hogy az állam természetes és legmegfelelőbb kerete a nemzet.

  a nacionalizmus célja az arra való törekvés, hogy a nemzet és az állam a lehető legnagyobb átfedésben, szimbiózisban legyen egymással. kiemelt szerep jut a fiktív etnicitásnak (közös leszármazás és közös történeti sors): hogyan teremthető meg a fiktív etnicitás? (közösségszervezés a nacionalizmusban)

  egységes nyelv és vérségi-faji rokonság

  egységes nemzeti nyelv: a tradicionális társadalomban a nyelvhasználat különítette el egymástól a társadalom különböző csoportokat

  vérségi-faji rokonság: faji identitás a testi és lelki ismertetőjegyek alapján teremt közösséget (szélsőséges faji nacionalizmus: nácik, árja ideológusok. a nacionalizmus további célja a nemzetépítés a nemzetállam eszközeivel

  a nacionalizmus egyes elemeit a konzervativizmus és a liberalizmus is beépítette

  kulturális nemzet (nyelvi és etnikai közösség) és a politikai nemzet (politikai közösség) eltérő fogalmakat, jelenségeket jelentenek. Kultúrnacionalizmus: a nemzeti újjászületést, a nemzeti ébredést szorgalmazó mozgalmak / a nemzet kulturális egysége megelőzte a politikai nemzet létezését

  államnacionalizmus: közös történelem, a nemzeti nagyság tudata, a centralizált államhatalom és az egységes jogi, gazdasági és oktatási intézmények, az állampolgári jogok alapozták meg

  GELLNER: "a nacionalizmus lényege, hogy a kulturális (nemzeti) és politikai határok egybeessenek", a 18. században válik a politikai identitás alapjává a nemzet

  milyen szerepeket játszhat a nacionalizmus?

  Felszabadító, egyesítő, újraegyesítő, agresszív-elnyomó forma (katonai hódítások alapja is lehet)

  szélsőséges nacionalizmus :

  sovinizmus: a nemzeti érdekek tartós sérelme vagy kielégíthetetlensége könnyen vezethet a nemzeti eszme irracionális túlhajszolásához (a nacionalizmus agresszív formája) {Nicholas Chauvaine, francia szélsőséges nacionalista}

  xenofóbia: a jobboldali nacionalizmushoz kapcsolódik, aki nem tartozik eredendően a nemzethez, menjen haza szülőföldjére, vagy máshová. ehhez kapcsolódhatnak bűnbakkereső nacionalista mozgalmak is. Ezek abból indul ki, hogy minden nemzet joga, hogy saját politikai hazájában élje, ne gyűjtse fedele alá és tűrje el az idegen nemzetek tagjait

  A nacionalizmus tipizálása:

  premodern nacionalizmus / felfogás: nemzetek mindig is léteztek, a nemzeteket állandó tényezőnek, alaptényezőnek tekintik, a nemzet az emberiség történetének öröktől létező, konstans eleme

  modern felfogás: a nacionalizmus elválaszthatatlan a nemzetállam fogalmától, amely a modern kor terméke, így a modern világban gyökerezik és a modernizációval függ össze

  szimbolista felfogás: a másik két megközelítés keveréke, amely kiemeli a nemzetek premodern gyökereit

  A nacionalizmust ugyanakkor el kell különíteni a PATRIOTIZMUSTÓL: a patriotizmus jelentése "hazafiasság", egyfajta lelki beállítottság, kapcsolódás a közösséghez és annak kultúrájához

  Visszatérő jellegzetességek a nacionalizmusnál:

  hit abban, hogy mindenkinek valamilyen nemzethez kell tartozni

  a nemzetet alkotó elemek között organikus viszony van, az ember csak része a nemzetnek, mint szerves egésznek

  életformánk, céljaink, nézeteink elsősorban nem azért követendők, mert univerzálisan értékesek, hanem csak azért, mert ezek a mieink, nemzeti értékek

  a nemzeti érdek felett nem állhat semi, konfliktus esetén a nemzeti érdeket, ha kell, erőszakkal is kötelesek vagyunk érvényesíteni (raison d'état)

  Kiegészítés* = etatizmus

  az etatizmus államközpontúságot jelent, pl. amikor az állam központilag kívánja irányítani a teljes gazdaságot: etatizmus jellemezte a Szovjetunió gazdaságpolitikáját is