8. tétel

8.1. Milyen eltérések és azonosságok jellemzik a Nemzetek Szövetségének és az ENSZ-nek a létrejöttét, működését és kríziseit?

Bevezetés

A 20. század során az Egyesült Államok (Amerika) már harmadszorra nyilvánította ki szándékát, hogy saját értékeiből kiindulva építsen fel egy új világrendet {Kissinger}.

1. alkalom, 1918, az I. világháború vége, a versaillesi békerendszer keretében, a Népszövetség (Nemzetek Szövetsége) kialakításával (W. Wilson elnök)

2. alkalom, 1945, a II. világháború vége, az atomfegyverek létrejötte, az Egyesült Nemzetek kialakítása, a Népszövetség inkarnációja (Roosevelt majd Truman elnök)

3. alkalom, 1989, a hidegháború vége és a Szovjetunió felbomlása (1991), az USA az egyetlen talpon maradt szuperhatalom, amely képes a világ bármely pontján hatékonyan katonailag beavatkozni (Bush elnök)

Ugyanakkor a 20. század diplomáciájának néhány legnagyszerűbb tette Wilson idealizmusából, a wilsonizmusból nőtt ki, pl. a Marshall-terv, a kommunizmus feltartóztatás, Nyugat-Európa szabadságának garantálása, a Népszövetség és annak későbbi utódja, az ENSZ.idealizmus vagy wilsonizmus, Woodroow Wilson, amerikai elnök 14 pontja a versaillesi békeszerződéseket követően (egy új ideológiai irányzat, eszme megteremtése)

elképzelése: a nemzetközi viszonyok kaotikus hatalmi viszonyainak, viszályainak szabályozása, békés és szabályozott rendszerré tétele ("jungle to zoo")

liberális institucionalizmus: osztja Wilson nézeteit az intézmények szerepéről, ugyanakkor: az intézmények megteremtése nem teremt teljes rendet

Wilson a rendezettséget egy nagy nemzetközi szervezet kiépítésén keresztül képzelte el, abban a hitben, hogy a szervezet kiépítése fogja majd garantálni a nemzetközi viszonyok minőségi változását

NEMZETEK SZÖVETSÉGE, NÉPSZÖVETSÉG (1919)

Wilson amerikai elnök 14 pontjának egyikében támogatta egy nemzetközi szervezet kialakítását, a nemzetközi viszonyok rendszerezettebbé tételének érdekében, ebből nőtte ki magát végül az első nagy nemzetközi szervezet, a Népszövetség. 1919-ben 44 alapító tagállam hozta létre a szervezetet, amelynek azonban az eredeti kezdeményező, az USA sosem lett tényleges tagja. az 1920-as évektől kifejezetten elfordult Európától, az európai ügyektől és az izolacionalista politikát folytatta.

jogosítványai: széleskörű gazdasági szankciók alkalmazása, kisebbségvédelem, azonban: nem rendelkezett fegyveres kényszerítőerővel, így határozatainak nem tudott hatékonyan érvényt szerezni, nem tudott fellépni az agresszorok ellen intézményei:

• Tanács, 5 állandó taggal (köztük volt Németország is)
• Közgyűlés, 1-1 szavazattal rendelkező tagállami képviselők
• Titkárság, napi ügyek rendezése

autonóm szervezetek: Állandó Nemzetközi Bíróság, Nemzetközi Munkaügyi Hivatal

központja: Genf

nagy kudarcai: végérvényesen a II. világháború kitörése: a II. világháború több agresszív főszereplője (a Harmadik Birodalom, Japán, Olaszország és a Szovjetunió) is felvételt nyert a szervezetbe, majd vagy kilépett, vagy agresszív fellépései miatt kizárásra került és elégtelen kisebbségvédelmi intézkedések

A Népszövetség egészen 1946-ig működött, amíg helyét át nem vette utóda, az ENSZ.

AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZÖVETSÉGE, ENSZ (1945)

Az Egyesült Nemzetek Szövetsége a II. világháború időszaka alatt, 1945-ben alakult meg, a részes államok közötti kooperáció elősegítése, a nemzetközi jog és biztonság, az emberi jogok és a világbéke elérésének érdekében. A II. világháború során az Egyesült Államok ismét vezető szerepbe került (miután 1941-ben belépett a háborúba), világossá vált számára, hogy az európai szövetségeseinek gyengülése miatt erősebb, szorosabb együttműködésre van szükség.

a Szövetségesek (Churchill, Sztálin és Roosevelt) vezetésével 1945 februárjában, Jaltában egyezett meg a létrehozandó Egyesült Nemzetek működési alapelveiben: végül 1945 nyarán hívták össze az alapító konferenciát San Francisco-ban. 1945. június 26., az ENSZ Alapokmány aláírása, 1945. október 24., az Alapokmány hatályba lép (ENSZ-nap)

a szervezetet mintegy 51 alapítóország hozta létre, de az Egyesült Királyság, az USA és a Szovjetunió vezetésével.napjainkban az ENSZ-nek 193 tagja van (szinte minden ország a részese), és felvételt nyerhet minden olyan állam, amely békeszerető nemzetként tekint önmagára és a csatlakozás idején nem visel hadat

az ENSZ működése, jogosítványai: székhelye: New York (ENSZ Palota), de Genfben és Bécsben is vannak székhelyei és nemzeti képviseletek

fő szervei (ld. másik tétel): Biztonsági Tanács (5 állandó és 10 nem állandó tag),

Közgyűlés, Titkárság, Gazdasági és Szociális Tanács, Gyámsági Tanács.legfontosabb jogosítványa, amellyel elődje nem rendelkezett: fegyveres erők alkalmazásának lehetősége, ugyanakkor erre csak a további, széleskörű szankciók bevezetése és eredménytelensége után kerülhet sor

a Biztonsági Tanács dönthet végérvényesen a fegyveres erők (kéksapkások) bevetéséről. ENSZ békefenntartás v. béketeremtés (békekikényszerítés?), számos kritika éri ezen tevékenységét

kudarcok, visszásságok, kérdések: célja a hosszú távú béke garantálása és a világbéke elősegítése, ennek ellenére nem tudta megakadályozni a libanoni-izraeli háborúkat vagy az öbölháborúkat

a békefenntartó tevékenység vagy a katonai intervenció számos esetben kudarcot vallott, pl. Ruanda, Szomália

a világ majdnem minden államát magába foglalja, ennek ellenére a legégetőbb kérdésekben csak a Biztonsági Tanácsnak van döntési jogosultsága (az állandó tagok vétójának köszönhetően pedig egyetlen tag negatív szavazat is meghiúsíthat egy döntést)

BT tagok állandósulása: USA, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, Oroszország

miért nem bővítik vagy reformálják a BT állandó tagjait? az ENSZ létrejötte óta ugyanazon szereplők töltik be az állandó tagok posztját, alapvetően a II. világháború és a hidegháború alatti hatalmi rendszert viszi tovább működésében.Oroszország, mint BT tag?: a II. világháború során mindenképp szükség volt a megnyerésére, de a hidegháborús események és napjaink történései is azt mutatják, hogy Oroszország elképzelései igencsak eltérnek az ENSZ Alapokmányban lefektetett céloktól (tartós béke!)

lassú döntéshozatali mechanizmus, nincs gyors reakció az esetlegesen jelentkező problémákra

tény, hogy hatékonyabb, mint az elődje: a fegyveres intervenció lehetőségén keresztül és széleskörű szakosított szervezeti család, ugyanakkor: komoly reformokra szorulna

Mi történt a hidegháború után?

a Szovjetunió felbomlása, az egykori tagköztársaságok önálló, szuverén államokká válása, ezen országok az ENSZ, a NATO, illetve egyesek EU tagországokká is váltak.Oroszország és a "közeli külföld" elmélete, főként Ukrajnára vonatkozik: azok a posztszovjet területek, amelyekre Oroszország napjainkban is saját érdekszférájaként tekint

az USA egyedül maradt, mint igazi szuperhatalom, az egyetlen szuperhatalom, amely a világ bármely pontján képes katonailag beavatkozni: ugyanakkor nem dolgozott rá ki konkrét tervet, hogy a hidegháború után kivel/mivel szemben fog egyoldalúan fellépni (az USA unipoláris pillanata)

új nemzetközi folyamatok, amelyek során újabb országok és regionális szereplők erősödnek meg, kezdenek felzárkózni az Egyesült Államokhoz.az USA egyre inkább egy "primus inter pares" helyzetbe kerül (első lesz az egyenlők között) azonban, hogy a hatalmi egyensúlyt fenntartsa, szövetségesekre van szüksége

elsődleges stratégiai fenyegetettség az USA számára: ha egyetlen hatalom uralná Eurázsia ázsiai vagy európai részét (tartás az orosz terjeszkedéstől)

mi lesz Oroszországgal? egykori tagköztársaságok helyzete, mint önálló államok, az orosz vezetés számára a Szovjetunió felbomlása szörnyű trauma. posztszovjet területek, amelyre igényt tart: pl. Ukrajna, konfliktusok (2014, 2022)

8.tétel

8.2. Hogyan jelent meg és hogyan befolyásolta az önrendelkezés elve az új államok megalakulását? ÖNRENDELKEZÉS def.: az önrendelkezési jog egyben kollektív emberi jog ÉS jogelv, amely az emberi jogok érvényesülésének előfeltétele is

általános célkitűzése: a népek közötti egyenjogúság megteremtése és a dekolonizációs folyamat normatív alapjaként is funkcionált.a népek önrendelkezési joga a "ki döntsön?" kérdésre ad választ, és a népek között korábban létező egyenlőtlenségeket kívánja felszámolni

a népek önrendelkezési joga nemzetközi jogi elismerésére csak a XX. században került sor, de a XVIII. század végétől létezik a nemzetközi érintkezésben.az amerikai függetlenségi háború a korábbi brit gyarmatok általi sikeres megvívása és 1789. évi francia forradalom: kiemelkedő események

Európán kívüli földrajzi felfedezések: a területfoglalások jogszerűségének értékelése, indoklása:

az őslakosok képesek voltak saját magukat kormányozni? (meghódításuk így igazságtalannak bizonyult) // a meghódított lakosság volt az adott területek ura és saját magukat kormányozták

1648, vesztfáliai szerződésrendszer, az állami szuverenitás elismerésével megteremtette a különbséget a civilizált nemzetek és a bennszülött népe között à de csak a "civilizált" nemzetek rendelkezhettek bármiféle nemzetközi jogon alapuló jogokkal

az önrendelkezés kiharcolása, érvényesítésének legfontosabb formája: függetlenségi harcok, törekvések

a XIX. században továbbra is fennállt, megmaradt a "civilizált" nemzetek és bennszülött népek közötti különbségtétel.az I. világháborút követő rendezés a nemzeti elv és a nemzetek önrendelkezés politikai természetű elvét is figyelembe vette: számos új állam jött létre

mandátumrendszer, nemzetiségek jogainak garantálása, felfogható a népek önrendelkezési jogának előszobájaként is

a két világháború között: a fasiszta és nemzetiszocialista nemzetközi jogi elképzelések nem kedveztek az önrendelkezési elv továbbfejlődésének: nem ismerték el a nemzetek, népek egyenlőségét

az önrendelkezéssel kapcsolatos jelentősebb elméleti elképzelések a nacionalizmus XIX.

századi térnyerésének köszönhetően más politikai ideológiákra hatást gyakorolva jelentek meg a XX. század fordulóján (!)

a nemzetek önrendelkezését NEM TERÜLETI, hanem NEMZETISÉGI ELV alapján tartották kivitelezhetőnek (pl. Otto Bauer, Jászi Oszkár)

a nemzetek önrendelkezési joga mellett: a nemzetek és gyarmatok állami különválására való jog

W.WILSON 14 PONTJA, a nemzeti önrendelkezés liberális megközelítése.a gyarmati népek önrendelkezési jogának nagyhatalmi elismerése. a legyőzött európai államok területén élő nemzetiségek önrendelkezési jogának elismerése (nemzeti elv alapján). egyedi önrendelkezési elv: cionizmus (zsidó állam kialakítása)

a népek önrendelkezési joga a II. világháború utáni új nemzetközi jog egyik sarkalatos elveként az ENSZ ALAPOKMÁNYÁBAN került elismerésre: az ENSZ tagállamai a szervezet segítségével olyan nemzetközi rendet tartanak fent, amely a nemzetek közötti békés és baráti kapcsolatok rendszerét jelentik: ennek a NÉPEK ÖNRENDELKEZÉSI JOGÁNAK TISZTELETBEN TARTÁSA az egyik alapfeltétele (az ENSZ céljai nem valósulhatnak meg a népek önrendelkezési joga nélkül)

ÖNRENDELKEZÉSHEZ VALÓ JOG 1945 után: lényegében a dekolonizációhoz való abszolút jogként lehetett körülírni, amely inkább a TERÜLETISÉG mintsem az ETNICITÁS elvéhez kötődött.nem volt konkrét tartalma, de ez a későbbiekben megváltozott:

1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, "minden népnek joga van az önrendelkezésre"

ENSZ Alapokmányának megfelelő 1970. évi közgyűlési nyilatkozat, "minden állam köteles tartózkodni minden olyan kényszerítő magatartásról, amely megfosztaná az érintett népeket az önrendelkezéshez való joguktól, illetve a szabadságtól és függetlenségtől"

1975, Helsinki Záróokmány, szintén elismerte a népek önrendelkezési jogát és elvét

A népek önrendelkezési joga tehát fontos szerepet játszott a dekolonizációs folyamatokban: II. világháború után, elsősorban az afrikai gyarmatok kikerülése a nagyhatalmi fennhatóság alól. A nagyhatalmak további céljai: nemzetépítés: ehelyett reálisabb cél lett volna az államépítés.Afrika etnikailag rendkívül heterogén terület, csak pár régió élvezi az etnikai homogenitást: a nagyhatalmak bármilyen etnikai, tradicionális vagy kulturális szempontot figyelmen kívül hagyva húzták meg az új, mesterséges határokat: számos konfliktus alakult ki

az afrikai konfliktusok jelentős része az etnikai ellentétekből adódik. 1981, Az ember és népek jogainak afrikai kartája: a gyarmatosított vagy elnyomott népeknek joguk van felszabadulni bármilyen, a nemzetközi közösség által elismert eszközt igénybe véve (Afrikai Unió)

8.3. Hogyan és miért bővült a nemzetközi kapcsolatok szereplőinek a száma 1945 után?

NEM ÁLLAMI SZEREPLŐK def.: lényegében azok a nemzetközi térben megjelenő szereplők, amelyek nem államok és nem is nemzetközi szervezetek / ezen szervezetek részben már korábban is jelen voltak a nemzetközi színtéren, azonban számuk és jelentőségük a 19. században, a II. világháború és a hidegháború után vált egyre nagyobbá

üzleti csoportok, politikai szervezetek, érdekvédelmi szervek, bűnszervek, multinacionális vagy transznacionális vállalatok, illegális vagy legális kereskedők, kereskedelmi vállalatok, migránsok, diaszpórák, egyházak, militánsok, maffiacsoportok és zsoldosok

NEMZETKÖZI VÁLLALATOK: jelentős befolyással bírnak a nemzetközi kapcsolatok terén is, lehetnek magánkézben vagy állami fennhatóság alatt is, a globális vállalatok elsősorban a kölcsönös függés, interdependencia jelenségén keresztül vannak hatással a nemzetközi kapcsolatokra (a fegyveres kapcsolatok számának csökkenése)

probléma: aszimmetrikus kereskedelem és fejlődés: az innovációt, a technológiai fejlődést a központ (centrum) országai, államai generálják, a legtöbb új technológia, új modern eszköz ezekben az államokban válik elsődlegesen és elsősorban elérhetővé.ez a tény azonban limitálja a technológia közvetítését és továbbadását, a perifériának (elsősorban): egyenlőtlenséget teremt és termel újra a centrum és periféria között

terjedésüknek oka: a globalizáció és a nemzetközi, globális kereskedelem fejlődése, a globális kereskedelmi hálózatok, kapcsolati rendszerek sűrűbbé válása: a termelés kihelyezése olyan külföldi országokba, ahol a munkaerő jóval olcsóbb (leányvállalatok) A KLASSZIKUS ÁLLAM HÁTTÉRBE SZORULÁSA? ehhez példaként tekinthetünk: privát biztonsági szolgálatok:.nem állami szereplők, állam alatti szinten működnek, de fegyveres erőt képviselnek helyi konfliktusokban (pl. az amerikai haderő által használt biztonsági szolgálatok vagy a nagyvállalatok által megbízott biztonsági szolgálatok): az állam erőszakmonopóliumának megrendülése