1.tétel

1.1. Mik a jelenkori demokratikus politikai rendszerek jellemzői, és a demokratikus kormányformák

sajátosságai?

A DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA FOGALMA, ANNAK FEJLŐDÉSE

 mintegy 2500 éves fogalom, amelynek jelentése és jelentősége sokszor változott – fogalma

csak a 19. században terjed el széles körben

 eredeti jelentése = "néphatalom/népuralom" – kezdetben az egyes görög poliszok

berendezkedésére alkalmazták a görög tudósok, filozófusok ("démosz" = nép)

1. leíró vagy pozitív jelentéstartalom  ez a néphatalom a sokasággal, a polgárok által

hozott többségi döntésekkel függ össze (egyenlők sokasága) – vagyis: demokráciáról

akkor beszélhetünk, ha az adott politikai közösség tagjainak többsége részt vesz a

politikai döntések meghozatalában

2. a demokrácia egyik legfontosabb attribútuma  részvétel

 a részvétel célja: a (politikai) vezetők meghatározott időre való

megválasztásra (mai parlamenti választások) + valamilyen konkrét politikai

döntésre irányuló választás (mai népszavazások)

3. a demokrácia további jellegzetes attribútumai  nyíltság, tájékoztatás, a közügyekbe

való betekintés lehetősége

 minden demokráciának 3 alapvető feltétele van (!) = 1. politikai részvétel – 2. választás

lehetősége – 3. tájékoztatás, kommunikáció

1. ugyanakkor nem minden görög gondolkodó volt egyöntetűen pozitív véleménnyel a

demokráciáról 

 pl. Platón – a demokrácia a csőcselék uralma, a szabadosságba átcsapó

szabadság jellemzi

 pl. Arisztotelész – a demokratikus uralom legfőbb gyengéje a vezetők és a

vezetettek között húzódó áthidalhatatlannak látszó ellentét

 az ideális kormányzási forma  politea – a zsarnokság és a

demokrácia, mint kormányzati formák jó tulajdonságait olvaszja

magába (később: res publica, köztársaság)

o a Római Birodalomban a köztársaság (res publica)

kialakításakor erre a kormányzási formára építettek

(köztársasági gondolat)

 ugyanakkor a demokrácia még mindig jobb, mint a zsarnokság, de

semmiképp sem tartották elgondolható államformának

 a demokrácia történelmi továbbfejlődése = a 18. századig nem is volt jelen a politikai

gondolkodásban

1. az ókori munkák recepciója és újra elővétele a 17. században kezdődött meg a

reformáció hatására  a korabeli szerzők, filozófusok és tudósok újraértékelték

görög elődeik munkáit

2. az első demokratikus-jellegűnek mondható politikai érvelés, követelések  angol

forradalom – a levellerek követelései (politikai egyenlőség)  a demokrácia az angol

forradalom hatására alakult át pozitív tartalmú politikai fogalommá

 a demokrácia jelentéstartalmának további változásai  francia forradalom

és az amerikai függetlenségi háború, forradalom hatására történt

 az amerikaiak a népi kormányzás jelölésére alkalmazták – a franciák

a jakobinus diktatúrával azonosították (újból negatív kicsengést adva

a demokráciának)

 kiemelkedő szerzők =

1. Montesquieu – a despotizmus szó megalkotása a zsarnokságról szóló irodalomban

 bírálta a kormányzati hatalom központosítását  hatalommegosztási

koncepció kidolgozása (a három hatalmi ág szétválasztása) + további

garanciák a zsarnokság vagy despotizmus ellenében

 a hatalom elfajulásának csakis a hatalom szabhat határt – az általa

elkülönített három hatalmi ág bármely kettő ágának egybeforrása, nem

megfelelő elválasztása zsarnokságot eredményezhet

 a demokrácia mellett mindig is jelen volt annak másik szélsőséges párja, a diktatúra avagy

a zsarnokság (a kizárólagos uralom kifejezése)

1. különbséget kell ugyanakkor tennünk történelmileg a tirannus (zsarnokság), a

despotizmus és a dominatio (abszolút hatalom) és a diktátor tisztsége között

 tirannus – egyeduralmat jelent, egyeduralkodó áll az állam (a közhatalom

élén)

 despotés (despota) – a görög értelmezésben a háztartásban élő szolgák vagy

barbárok (idegenek) felett uralkodott

 dominatio – abszolút hatalom, amelyek a római császárok gyakoroltak

 diktátor – római tisztség, akit az egyik konzul választott meg hathónapnyi

időtartamra, valamilyen rendkívüli esemény esetén, így rendkívüli

hatáskörrel is rendelkezett (egyszemélyes, legitim hatalmat gyakorolt a

mandátuma alatt)

2. modern zsarnokság – a diktatúra és a diktátor kifejezések a 2. világháború időszaka

környékén kaptak új jelentéstartalmat (lényegében a totalitárius rendszerek és az

egyeduralom szinonímájává vált)

 a modern zsarnokság elméleti alapokon áll és forradalmi jellegű  pl.

kommunizmus – fasizmus – nemzetiszocializmus

 kommunizmus – elméleti alapja: osztályharc, egyenlőség –

forradalmi diktatúra, proletárdiktatúra

 fasizmus – elméleti alapja: az állam mindenek felett áll; az állam

akkor jó, ha az totális

 nemzetiszocializmus (nácizmus) – elméleti alapja: a fajok közötti

különbségtétel, és ehhez erkölcsi minőség hozzákapcsolása

 a modern zsarnokságok és diktatúrák jellegzetességei =

o sajátos elméleti megalapozás, elméleti háttér

o sajátos politikai intézményrendszer (totális állam) –

egypártrendszerűek és vezérelvűek

o közigazgatásuk szigorúan centralizált

o monopolizálják az erőszak feletti uralmat

o a propaganda egyes eszközeit alkalmazzák a legitimitásuk

igazolására (ld. náci propaganda vagy a személyi kultusz a

Szovjetunióban)

MODERN DEMOKRÁCIAELMÉLETEK

 J. SCHUMPETER: a demokrácia nem szubsztanciális fogalom, hanem egy döntéshozatali

mechanizmus – jobban mondva: egy olyan procedúra, döntéshozatali mechanizmus, amely

során előre meghatározott szabályok szerint játszik minden résztvevő (választások) 

versengő választási piac

1. legfontosabb jellegzetessége a vezetésért folytatott verseny – a tömeg (az

állampolgár) egyetlen feladata a versengő elitek közötti választás

 PLURALISTA DEMOKRÁCIÁK elve : a demokrácia nemzetállami keretek között valósul meg

napjainkban – a törésvonalak által szabdalt demokratikus közösségeket pedig azért tudja

fenntartani, stabilizálni, mert demokratikus intézményrendszere képes a társadalom

heterogenitását leképezni, az eltérő érdekeket és igényeket kiegyensúlyozni

1. R. DAHL – a PLURALISTA DEMOKRÁCIA legfontosabb képviselője  új politikai

fogalom: POLIARCHIA

 POLIARCHIA: demokrácia ideáltípusa, amelynek megvalósítása egy

intézményrendszer létét, a jól ismert demokratikus feltételek együttes

érvényesülését feltételezi / a poliarchiában minden kisebbség érvényesítheti

akaratát, a hatalom koncentrációja korlátozott és a politikai részvétel magas

 egyenlőségen alapuló rendszer  információkhoz való

hozzáférhetőség, döntéshozókra gyakorolt befolyás és választójog

garantálása

 RÉSZVÉTELI DEMOKRÁCIA – megalapozója: Rousseau gondolata: a nagyobb (politikai)

részvétel a teljesebb egyenlőséghez vezet; a részvétel továbbá 3 fontos funkcióval,

következménnyel is jár (nevelés, legitimáció és integráció)

1. a demokráciák alapvető attribútuma a részvétel – ugyanakkor a részvételi

demokrácia is egy amolyan ideáltípus

 decentralizált döntéshozatali rendszer jellemzi

 pozitív politika-felfogás (a politikát nem a mocskos ügyekkel azonosítják, nem

azonosítják korrupt politikai szereplőkkel)

 nagy szerepet kapnak a politikai viták és a kompromisszumra való törekvés

(face-to-face és interaktív viták)

MILYEN KIHÍVÁSOKKAL KELL SZEMBENÉZNIÜK A DEMOKRÁCIÁKNAK NAPJAINKBAN?

 procedurális és szubsztantív megközelítések

 alkotmányjogi értelmezés

 a szuverenitás kihívása

 normatív elemek – a szabadság és az egyenlőség összeférhetetlensége

 a moralitás problematikája (választásokról alkotott kép, a közjó képviselete)

 pozitív és negatív szabadság

A TÖBBSÉGI ÉS KONSZENZUSOS DEMOKRÁCIÁK

 alapfogalom = képviseleti demokrácia

1. KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA = lehetővé teszi a folyamatos döntéshozatalt azzal, hogy

kiválaszt egy olyan csoportot, amelyik a döntési lehetőségekről vitatkozik és

döntéseket hoz – az adott politikai közösség tagjai választják ki a döntéshozókat,

illetve a döntéshozók a döntéseiket a nép felhatalmazása alapján és az ő nevükben

hozzák

 a képviseleti demokráciák tekintetében a nép (nemzet) nevében történő

döntéshozatal az egyik legfontosabb kérdés  két elv =

 többségi elv = legitim döntések a többség nevében  vagyis: az

általánosan elfogadott szabályok alapján megrendezett

választásokon az adott politikai csoport többséget ér el, így jogosult

arra, hogy az egész politikai közösség nevében lépjen fel

 konszenzus elv = kezdeményezés joga, közmegegyezéseken alapuló

döntések  vagyis: a lehető legszélesebb alapokon nyugvó döntés az

optimális

 a demokráciákat aszerint, hogy azok a konszenzuális vagy többségi elvet képviselik

(melyikre építenek) AREND LIJPHART hasonlította össze, 1984-es "Democracies: Pattrns of

Majoritarian and Consensuns Government in 21 Countries" c. munkájában

1. kérdésfelvetése: ki kormányozzon és hogyan válaszoljon a kormányzat az emberek

közötti egyet nem értésre, eltérő preferenciákra?

2. megalkotta a konszenzusos modell és a többségi (westminsteri) modell

ellentétpárját = az ellentétpár sajátossága, hogy egy olyan általános tengelyt jelöl ki,

amely mentén gyakorlatilag minden országot el lehet helyezni

 LIJPHART szerint az alapvető eltérés a két modell között:

 a demokrácia többségi modellje (majoritarian model)  exkluzív,

versengő és szembenálló, ellentétes (exclusive, competitive,

adversarial)

 a demokrácia konszenzusos modellje (consensus model)  inkluzív,

alkudozó és kompromisszumkész (inclusive, bargaining, compromise)

 ezt negotiation democracy néven is ismerik

 a demokratikus intézmények és szabályok érvényesülése, megjelenése szerint LIJPHART 10

különbséget sorolt fel a többségi és konszenzusos modellek között =

1. a végrehajtó hatalom koncentrációja egypárti kabinetekre, kormányzatokra épül – a

végrehajtó hatalom megoszlása, megosztása széles, több pártot egyesítő

(nagy)koalíciókban

2. törvényhozását tekintve egykamarás vagy aszimmetrikus bikamerális – általában

kétkamarás vagy kisebbségi képviselet a jellemző

3. a végrehajtó-törvényhozói kapcsolatokban a végrehajtás domináns,

összekapcsolódás – a végrehajtó-törvényhozó hatalmak között elválasztás és hatalmi

egyensúly áll fent

4. kétpártrendszer jellemzi – sokpártrendszer, többpártrendszer jellemzi

5. a választási rendszerét többségi és aránytalan rendszer jellemzi – a választásokra

arányos reprezentáció jellemző

6. egységes, unitáris és centralizált kormányzat jellemzi – federális és decentralizált

kormányzat jellemzi

7. rugalmas, esetleg íratlan alkotmány jellemzi, amelyeket könnyen, egyszerű

többséggel módosítani lehet – merev, írott alkotmányok jellemzik, amelyeket csak

speciális többséggel lehet módosítani

8. pluralista, versengő érdekcsoportok jellemzik – koordinált, kooperatív jellegű

érdekcsoportok vannak jelen, melyek célja a kompromisszum

9. nincs, vagy csak gyenge alkotmánybíráskodás – erős alkotmányos felülvizsgálat,

legfelső bíróság vagy külön alkotmánybírósági testület jellemzi

10. a kormányzatnak alárendelt, attól függő központi bank – független központi bankok,

nagy hatáskörrel és hatalommal

A két modell szélesebben részletezve =

 a többségi (westminsteri) modell = a többségi modell szerint a demokratikus

döntéshozatalban mindig a többségi szabálynak kell érvényesülnie

- a politikai rendszer a többségi elv, vagyis a Westminster-modell szerint működik – az

egyéni kerületi többségi választási rendszerre kétpártrendszer épül

o a választásokon győztes párt egypárti többséggel kormányt alakít ki – a

végrehajtó hatalom nagyfokú koncentrációja alakul ki

o a törvényhozó és végrehajtó hatalom szorosan összefonódik – a kormánypárt

leggyakrabban egymaga hozza a kormányzati és törvényhozási döntéseket is

o ha mégis koalícióra kerül sor, az a lehető legkevesebb tagból fog megalakulni

- a parlament ideáltipikus formája az unikamerális, egykamarás parlament – vagy

kétkamarás parlament, amelyben a második kamara hatalma lényegesen kisebb az

elsőnél

- a választásokon nyertes párt mandátumot kap arra, hogy programját

kormányprogrammá tegye  az ellenzéknek akkor van lehetősége hatékonyan

beavatkozni a kormánypolitikába, ha a kormánypárt valamilyen kérdésben megosztott

- a többségi modell akkor teljes, ha a parlament szuverenitását sem írott alkotmány, sem

pedig az állampolgároknak a politikai döntéshozatalban való közvetlen részvételi

lehetősége nem korlátozza

- az érdekaggregáció többségi mintát követ

o a többségi mintát az Egyesült Királyságról mintázták

 konszenzusos modell = a demokrácia fő döntéshozatali szabálya benne a konszenzuselv

- elsődlegesen a döntések által érintetteknek a döntéshozatalban való részvételét jelenti,

közvetlenül választott képviselők útján

- a lehető legtöbb ember akaratát tükrözi – azokat részesíti előnyben, akiknek valamilyen

kérdés különösen fontos (nem csak a preferenciák arányát, hanem azok intenzitását is

figyelembe veszi)

o a kisebbségeknek is vannak jogai – a választások pedig önmagukban nem

alkalmasak a többségi akarat felszínre hozására

- a konszenzusos rendszerekben a végrehajtó hatalmat formális és informális

hatalommegosztás, kormányzati koalíció jellemzi

o a kormányokban több szereplőt találunk, mint amennyi általában szükséges

lenne

o a hatékony kormányzáshoz a végrehajtás és a törvényhozás együttműködésére

és konszenzusára van szükség

- törvényhozása általában kétkamarás – lehetőséget ad a kisebbségek számára is a

képviseletre

- a választási rendszer arányos, sokpártrendszer tartozik hozzá

- az írott alkotmány biztosítja a kisebbségek képviseletét és vétójogát, s ezáltal a

konszenzuselv beépítését a döntéshozatalba is

o ideáltípusa: Svájc és Belgium

Állam és kormányformák

A kormányzati rendszerek és az államformák bemutatásához szükség van a legitimáció, az

alkotmányok és a döntési szabályok megértésére is.

a) ALKOTMÁNY = az alkotmány a politikai rendszerbeli döntéshozatalra, jogokra és

jogkörmegosztásra vonatkozó alapvető szabályok összessége – a szabályok és elvek

gyűjteményének tekinthetjük, akár konkrét írott dokumentum (kartális alkotmány), akár

szokások és eljárások együttese, akár mindkettő egyszerre

o az alkotmányba foglalt szabályok közül a legfontosabb  a kormányzat

döntéshozatali eljárásra vonatkozó szabályok

- alkotmányozás = olyan alapvető politikai aktus, amely létrehozza vagy megváltoztatja (az

alkotmányba foglalt) döntési eljárásokat és szabályokat

- alkotmányok típusai = írásos vagy íratlan alkotmány (szokások és eljárások gyűjteménye)

o tipológia módosíthatóság szerint = rigid, merev alkotmány (speciális szavazási

eljárással módosítható + örökkévalósági klauzulák, amelyek nem

módosíthatóak) / flexibilis, rugalmas alkotmány (egyszerű többséggel is

módosítható)

- a legfontosabb döntéshozatali eljárásokat meghatározó szabályok a SZAVAZÁSI

SZABÁLYOK – ezekben érvényesülhet az egalitárius elv (az egyes tagoknak azonos

szavazati jogköre van), illetve a hierarchikus elv (mindenki a feljebbvalója akaratának

engedelmeskedik)

o szavazási szabályok =

 egyszerű többség (pl. 50 + 1 %)

 abszolút többség (a javaslat elfogadásához a szavazásra jogosultak

többségének támogatását kell elnyerni) (pl. 70-30%)

 minősített többség (különösen fontos döntéseknél gyakran 3/5-öd, 2/3-

ad vagy ¾-ed arányú, minősített többség szükséges)

 teljes egyetértés előírása (amelyben egyetlen tag is megakadályozhatja a

javaslat elfogadását)

- a döntéshozatali funkciókat tekintve a legfontosabb választóvonal a demokratikus és

az autoritárius rendszerek között húzódik 

o demokrácia (népi kormány) – a döntéshozatali jogkört általában a nép

választotta tisztviselőkre ruházzák – emellett bizonyos fokú demokráciát

biztosítanak a választások, a versengő politikai pártok és képviselő-testületek is

 a demokratikus rendszerekben a választások esélyt adnak a polgároknak,

hogy választásaikkal és a főbb politikai döntéshozók leváltásával alakítsák

a politikai döntéshozatali folyamatot

o autoritárius rezsim – a politikai döntéshozókat általában katonai tanácsok,

uralkodó családok vagy domináns politikai pártok választják ki

b) KORMÁNYZATI RENDSZEREK LEGITIMÁCIÓJA, LEGITIMÁCIÓ (mi lehet a legitimáció, a

felhatalmazás forrása?)

- a POLITIKAI HATALOM cselekvésképtelen, ha az nincs (helyesen, hatékonyan)

megindokolva  azért kell megindokolni, mert a hatalom mozgásterének

megteremtéséhez szükség van azok beleegyezésére, engedelmességére, akik

felett a hatalmat gyakorolják

o kezdetben  a hatalom isteni akarattal való (transzcendens) igazolása 

később: a népakaratból (népszuverenitás) vezették le

o jogpozitivista felfogás  a hatalom akkor legitim, ha ténylegesen (de facto)

létezik – magából a rendszerből születik a legitimitás

 egy törvény akkor válik törvénnyé, ha a rendszer által felhatalmazott

szereplők alkotják meg azt a törvényt

- MAX WEBER – hármas legitimitási tézise =

 tradicionális igazolás – tradicionális hatalom  hosszú ideje fennálló

hatalom szentségében való hiten alapul – azon a körülményen, hogy

régóta meglévő hatalomról van szó, amelynek megváltoztatására nincs

ok

 jogi-racionális igazolás  a meglévő törvényekhez való racionális

alkalmazkodás

 karizmatikus igazolás  egy karizmatikus politikai vezető különleges

adottságaiban való bizalomra épül

- a legitimitástól meg kell különböztetni az AUTORITÁS vagy TEKINTÉLY fogalmát 

a tekintélyre azért van szükség, hogy az állampolgárok önként

engedelmeskedjenek a törvényeknek

o a tekintély egyben tartja a közösséget – fel van hatalmazva a szabálykövető

magatartás kikényszerítésére, szankciókat alkalmazhat a szabálysértőkkel

szemben

 TEKINTÉLYELVŰ RENDSZEREK: a modern zsarnoki rendszerek

elnevezése, amelyekben a zsarnokok nem törődnek azzal, hogy

hatalmuk legitim-e, mindenképp feltétlen engedelmességet

követelnek meg

- mi lehet a legitimáció, a felhatalmazás forrása?

o választópolgárok – pl. a félelnöki rendszerben az elnök megválasztása

o parlament – pl. a parlamentben az állampolgárok által közvetlenül

megválasztott képviselők foglalnak helyet; a parlament választja a kormányfőt,

a kormányfő jelöli ki a kabinetek tagjait

o kinevezés – pl. a francia félelnöki rendszerben az államfő nevezi ki a

miniszterelnököt – származtatott hatalom

ÁLLAMFORMA =

 ÁLLAM = egy adott területen, egy adott népesség felett a legitim erőszak monopóliumával

rendelkező közhatalom

- a főhatalom jellege szerint kétféle államformát különíthetünk el: MONARCHIA –

KÖZTÁRSASÁG

 MONARCHIA – a monarchikus állam feje általában öröklés útján nyeri

el a pozícióját és tradicionális legitimitással bír (pl. király, császár,

nagyherceg stb.)

 KÖZTÁRSASÁG – az államfő (elnök) rendszeresen megtartott

választások során jut a hivatalához, legitimitását racionális eljárások

mentén történő kiválasztása, népképviselet elvének megfelelő döntési

mechanizmus segítségével nyeri el

KORMÁNYFORMA =

 definiálásának módszere  a törvényhozó és végrehajtó hatalom viszonyának vizsgálata,

valamint a végrehajtó hatalom belső szerkezetének jellegzetességei

- típusai = elnöki (prezidenciális), parlamentáris, kancellári és vegyes (félelnöki)

kormányformák

A képviseleti demokráciára épülő kormányzatnak lényegében 2 nagy formája lehet = prezidenciális

(elnöki) és parlamentáris kormányforma

 AZ ELNÖKI KORMÁNYFORMA – A PREZIDENCIÁLIS RENDSZER  két külön kormányzati

hivatala a végrehajtó és a törvényhozói hatalmi ág, amelyeket az emberek külön-külön

választanak meg és hatalmaznak fel (kettős legitimáció)

- mindegyik ágat meghatározott időtartamra választják + egyik sem tudja a szokásos

módon leváltani a másikat

- legfontosabb jellemzői =

 a végrehajtó hatalom egysége és az élén álló ELNÖK rendkívül széles

jogkörei

 az ELNÖK egyszemélyben kormány és államfő is – közvetlenül

választják meg, megbízatása nem függ a parlamenti többség

bizalmától (mandátumának ideje meghatározott)

 az ELNÖK megválasztása és működése független a törvényhozástól,

illetve a törvényhozás sem függ az elnöktől (az elnök nem oszlathatja

fel a törvényhozást)

 az ELNÖKÖT parlamenti szavazás útján nem válthatják le, nem

mozdíthatják el hivatalából (politikai tetteiért a parlament javarészt

nem vonhatja felelősségre)

 ugyan hivatali ideje előre meghatározott, de a legtöbb

prezidenciális rendszer lehetővé teszi az idő előtti elmozdítását

(általában csak akkor, ha valamilyen súlyos jogi vétséget követ

el)  IMPEACHMENT eljárás (az elnök közjogi felelősségre

vonása)

 az ELNÖK továbbá a minisztériumok és kormányhivatalok munkájának

irányítója, felügyelője – a hadsereg főparancsnoka – az ország

külügyeinek elsőszámú alakítója

o például: USA, Svájc

 PARLAMENTÁRIS RENDSZER, KORMÁNYFORMA  összekapcsolódik a végrehajtó hatalom

és a törvényhozó hatalom (testületi kormányzás)

- a parlament abszolút primátusa jellemzi – ennek felelős a kormány (a végrehajtó

hatalom) - az államfő és a kormányfő személye elkülönül (végrehajtó dualizmus)

- csak a TÖRVÉNYHOZÁST választják közvetlenül az állampolgárok – a

miniszterelnök (kormányfő) é a kabinet (a végrehajtó hatalom kollektív

elnevezése) a törvényhozás tagjai közül kerülnek ki  KÖZVETETT LEGITIMÁCIÓ

 a kormányzat, kabinet tagjait a miniszterelnök (parlamenti

megválasztása után) nevezi ki, választja ki

 a kabinetet szavazással bármikor leválthatják – és ez leggyakrabban a

parlamentre is igaz

- rendkívül fontos = a TÖRVÉNYHOZÁS és a MINISZTERELNÖK KÖZÖTTI BIZALMI

KAPCSOLAT  a miniszterelnöknek és a kabinetnek minden esetben a parlamenti

többség bizalmát, támogatását kell élveznie

o BIZALMI SZAVAZÁS, BIZALMATLANSÁGI INDÍTVÁNY – azonban, ha a

parlament bármikor jelét adja a bizalmatlanságnak, akkor a miniszterelnököt

és a kabinetet a bizalmatlansági indítvány elfogadásával meneszthetik

 ugyanakkor a miniszterelnöknek JOGA VAN FELOSZLATNI a

parlamentet – ebben az esetben új választásokat írnak ki

- legfontosabb jellemzője = TÖRVÉNYHOZÓI és VÉGREHAJTÓI HATALMI ÁG

KÖLCSÖNÖSEN FÜGG EGYMÁSTÓL

- kormányzati legitimáció és bizalmi szavazás a parlamentáris demokráciában =

o a parlamentáris rendszerben a miniszterelnököt a parlamenti többség

bármikor, bármilyen okból kiszavazhatja a hivatalából  erre kétféle módon

kerülhet sor:

 a parlament bizalmatlanságot kifejező (BIZALMATLANSÁGI

INDÍTVÁNYT) fogad el

 általában a parlamenti ellenzék terjeszti elő abban a

reményben, hogy ezzel megbuktathatja a miniszterelnököt és

a kabinetet

 a parlament leszavaz, egy a miniszterelnök által benyújtott, bizalmat

kifejező BIZALMI INDÍTVÁNYT

 rendszerint maga a miniszterelnök terjeszti elő, általában egy

olyan javaslathoz kapcsolva, amelyet a miniszterelnök

támogat, de a parlamenti többség nem (itt vagy elfogadják a

javaslatot, vagy megy a kabinet)

- a parlamentáris rendszerekben a KORMÁNYNAK és KORMÁNYFŐNEK lehetősége

van FELOSZLATNI az országgyűlést, de ez egyben a kormány végét és új választások

kiírását is jelenti

- formális ismérvük = a KORMÁNY FELELŐS A PARLAMENTNEK – azonban a hatalmi

ágak összefonódása végső soron gyakran a végrehajtó hatalom dominanciáját

jelenti ezekben a rendszerekben

- további jellemzője a KORMÁNYZATI POLITIKA és a PÁRTPOLITIKA

ÖSSZEFONÓDÁSA – általában a miniszterelnök a kormánypárt elnöke is egyben 

a pártok jóval fegyelmezettebbek (pártfegyelem)

o ismérvük: a törvényhozói és a végrehajtó hatalom egyértelmű

szétválasztásának hiánya

- elsősorban Európa országaira jellemző kormányformák  a második világháború

élménye késztette őket arra, hogy megerősítsék a végrehajtó hatalomnak a

parlamenttel szemben való pozícióját

Giovanni SARTORI – három kategóriáját, típusát határozta meg a kormányfői szerepeknek a

parlamentáris demokráciákban =

 az első az egyenlőtlenek felett (first above unequals) – a végrehajtó hatalom vezetője, aki

egyben a kormánypárt vezetője is – parlamenti szavazás által nehezen elmozdítható –

kedvére módosíthatja a kabinet tagjait, minisztereit {brit miniszterelnök}

 első az egyenlőtlenek között (first among unequals) – nem biztos, hogy a kormánypárt

vezetője – nem mozdítható el bizalmatlansági szavazással – a hivatalában marad, ha a

kabinetjének tagjai meg is változnak

 első az egyenlők között (first among equals) (primus inter pares) – miniszterelnök, aki a

kabinetjével együtt elmozdítható – együttműködik a minisztereivel és viszonylag kevés

kontrollt gyakorol felettük

o SARTORI SZERINT = az első az egyenlőtlenek felett és az első az egyenlőtlenek

között az a forma, amely kormányzási ígéretet hordoz

 VEGYES, VAGY FÉLELNÖKI KORMÁNYZÁS, RENDSZER  a parlamentáris és a prezidenciális

rendszerek megoldásainak előnyös oldalait ötvözi

o félelnöki, vegyes kormányzás jött létre Franciaországban 1962-ben, amikor Charles de

Gaulle kialakította az V. (francia) Köztársaságot, és az ország első közvetlenül

választott elnökévé (államfőjévé) vált

 de Gaulle a félelnöki rendszer kialakításával a francia történelemre jellemző

két kormányzati struktúrát, hagyományt egyesítette  bonapartizmus és

republikanizmus

 bonapartizmus – jellegzetessége az egyszemélyi vezetés /

republikanizmus – a képviseleti kormányzás volt rá a jellemző

o a vegyes kormányzati rendszer jellemzője = az elnököt és a törvényhozást külön

választják, de az elnöknek joga van feloszlatni a törvényhozást, a parlamentet

 az elnök (közvetlen) és a törvényhozás megválasztása a prezidenciális

rendszert idézi – a parlament feloszlatásának lehetősége pedig a

parlamentáris rendszerek jellemvonása

 ELNÖKI TÚLHATALOM a parlament felett  feloszlathatja a parlamentet és

nem tartozik annak felelősséggel (elnöki felelőtlenség)

o a vegyes rendszerben a kabinet, a kormányzat tagjait az elnök nevezi ki

(prezidenciális vonás) – a törvényhozás azonban felmondhat nekik (parlamentáris

vonás)

o a vegyes rendszerre jellemző továbbá az ún. COHABITATION fogalma (kohabitációs

időszak)  ennek értelmében a közvetlenül választott államfő, az elnök olyan

miniszterelnököt választ, aki mögött parlamenti többség áll

o a VÉGREHAJTÓ HATALOM MEGOSZTOTT a kormány, a miniszterelnök és

köztársasági elnök (államfő) között  de a nagyobb hatalom az államfő kezében van

 a kormányfő (miniszterelnök) nemcsak a parlamentnek, de az államfőnek

(köztársasági elnöknek) is felelős – és egyben az ő kiválasztottja is

 a francia köztársasági elnök bármikor menesztheti a miniszterelnökét és

újat nevezheti ki a helyére akár egyazon parlamenti ciklus alatt is

1.2. Mit értünk politikai kultúra, politikai szocializáció, ideológiák és társadalmi törésvonalak alatt, és milyen

szerepet játszanak ezek a jelenségek a politikai rendszerek kialakításában?

 politikai kultúra (def.) = a politikai kultúra magatartásformák, értékek, benyomások, releváns információk

és készségek elosztásából jön létre, alakul ki

o Gabriel Almond és Sidney Verba nyomán (The Civic Culture) = a politikai kultúra fogalma alatt a

politikai orientációkat, a politikai rendszerrel és a rendszer egyes összetevőivel kapcsolatos

attitűdöket, és az embereknek a politikai rendszerben játszott szerepét illető felfogásokat értette

 orientációs minták  egy adott ország politikai kultúrája – azoknak az orientációs mintáknak a megoszlása,

amelyek a népesség tagjainak a politikai objektumokhoz fűződő viszonyulását jellemzik (ld.:

nemzetkategóriák)

o az orientációk három típusa =

 kognitív orientációk – a politikai rendszerrel kapcsolatos ismereteken és elképzeléseken

alapuló beállítódások

 affektív orientációk - politikai rendszerre, szerepkörökre, résztvevőkre és a teljesítményekre

vonatkozó érzületi beállítódások

 evaluatív orientációk – politikai tárgyakkal kapcsolatos ítéletek, nézetek

o politikai tárgyak osztályozása  az egyik elem a politikai rendszer egésze lett

 a politikai rendszer/kultúra összetevői (!) =

o a politikai rendszer összetevői =

 specifikus szerepek és struktúrák (törvényhozó vagy végrehajtó testületek, bürokráciák)

 aktorok (képviselők)

 konkrét közpolitikák

o legitimitási problémák = "ab ovo" elutasítás / egy adott helyzet elutasítása / egy v. több döntés

elutasítása

o a politikai rendszerrel kapcsolatos állampolgári magatartás, legitimitás kérdése = alacsony v.

magas

o a döntéshozatalhoz kapcsolódó állampolgári magatartás v. a politikai kultúra ideáltípusai =

parokiális / alattvalói / résztvevői

 Almond és Verba a politikai kultúra 3 ideáltípusát különböztette meg =

 parokiális politikai kultúra  ha a politikai objektumok iránti tájékozódás a zéró felé

közelít (a közösség tagjainak nincs a rendszer egészére vonatkozó politikai tudatuk)

("politikai vakság")

o premodern, törzsi társadalmakra jellemző

o a parokiális szemlélő nem vár semmit a politikai rendszertől

o jellemzője a tiszta lokalitás

 alattvalói politikai kultúra  az egyének a politikai rendszerhez általános szinten

viszonyulnak, van ismeretük róla, de csak passzív viszonyról beszélhetünk

o nem jelent teljes értékű részvételt

 részvételi politikai kultúra  az állampolgárok aktív szerepvállalása jellemzi, az aktív

részvétel iránt éreznek késztetést (attól függetlenül, hogy pozitív vagy negatív

értékítéletük van-e a rendszerről)

o tudással, ismeretekkel rendelkeznek és pozitív, aktív politikai magatartás

tanúsítana

o a politikai kultúra 3 típusa alapvetően ideáltípusnak tekinthető – a ténylegesen létező politikai

rendszerekben ezek a típusjegyek keverednek, a valóságban a rendszerek nem homogének és ezek a

kulturális jellemzők nem is konstansok az egyén életében (magatartás megváltoztatása)

 az ideáltípusok keveredhetnek is (pl. parokiális-alattvalói kultúra)

 Barnes & Kaase = a politikai részvétel konvencionális és nem konvencionális formái

o konvencionális formák = újságolvasás, a politikai vitákban való részvétel, a politikai rendezvények

látogatása, politikai személyiségekkel létrejött kapcsolatok, pártok és jelöltek támogatása + azok a

kísérletek, hogy másokat is rábeszéljenek a hozzájuk hasonló tartalmú szavazásra

o nem konvencionális formák = petíciók, bojkottok támogatása, részvétel a tüntetéseken, legális és

illegális sztrájkok, épületek és gyárak megszállása

 röviden a magyar politikai kultúráról = a borúlátást, a passzív rezisztenciát és az apátiát emelhetjük ki

jellemző vonásént

o Magyarországon a rendszerváltást követően a választási részvétel alacsonyabbnak bizonyult a

nyugat-európai országokban tapasztalhatónál – ez a politikai aktivitás más területein, pl. a

párttagság, érdekszervezeti tagság vagy tüntetések esetében is tapasztalható

o a magyar politikai kultúra VEGYES politikai kultúrának tekintendő – sajátos vonása: a résztvevői

kultúra súlya kisebb a legtöbb nyugati mintánál (a részvétel alacsony szintje miatt)

 politikai szocializáció (def.) = olyan folyamat, amelynek során a politikai magatartásokat, a politikai tudat

formáit az egyén elsajátítja; ennek során többrétegű tudás-és érzelemvilág befolyásolja, ennek birtokába

kerül

o nem végleges, lezáruló folyamat – az egyén folyamatos behatásoknak van kitéve, amelyek

folyamatosan formálják a magatartását, politikai nézeteit és álláspontját

o a politikai magatartás sok különféle színtéren és közegben formálódik

o a lehetséges fejlődési és fejlesztési irányok közé tartoznak: direkt (szándékos) – indirekt (nem

szándékos) hatások befolyása és a kulturális szocializáció

 a politikai szocializációs színterek =

o család – indirekt szocializációs közeg, amelyben az egyén az első és legmélyebb mintákat sajátítja el

 a család egyik feladata az értékformálás (családi értékrendszer) / kialakul a nyelvi, vallási és

osztálytudat (etnikai tudat)

 a család meghatározza az egyén és a társadalom viszonyát is (pl. aktív v. passzív tagjai a

társadalomnak, a politikai életnek)

 közösség, részvétel és felelősség kérdései

o iskola – az egyén itt tapasztalja meg először igazán a közösségi létet, szembe kerül az egyén és a

közösség, a kisebbség és a többség

 normakövetés, értékelés, felelősség (ha követi a normákat, illetve, ha nem, különféle

értékeléseket kap – ezekért felelősséggel tartozik)

 társadalmi szegregáció vagy integritás  az iskola az első hely, ahol az egyén igazi

elvárásokkal találkozik (elveszti a speciális és egyedi szerepét)

 formalitás és informalitás jelentősége (tanárokkal szemben)

 a politikai rendszer egésze iránti elkötelezettség  pl. az iskolai demokrácia működése (DÖK,

HÖK), megismerkedés a politikai rendszerekkel (történelemóra), szimbolikus rendezvények,

események (pl. nemzeti ünnepek)

o kortárscsoportok - az alkalmazkodás és a normakövetés szigorúbb kényszere érvényesül

(megjelenik a konfliktusok és kompromisszumok kényszere)

 a baráti kör kiválasztása szubjektív, egyéni döntés  a kortárscsoport kiválasztása egyéni

döntésen alapszik

 ezen csoportoknak főként a kamaszkorban és a fiatal felnőttkorban van kiemelkedő

jelentősége

 generációs alapon létrejött politikai szervezetek bázisa

o munkahely – munkásmozgalmi, szakmai szervezetek (kamarák); közös érdekek képviselete, kifelé és

befelé egyaránt

o vallási közösségek – a politikai szerepvállalásuk nem kizárt; közösségszervező tevékenységüket akár

erősebb is lehet, mint explicit politikai szervezeteké (ez egy indirekt politikai szocializációs közeg)

 egyik legfontosabb feladata: a halál eseményének feldolgozása – a vallás célja, hogy erre

valamilyen megnyugvást, megnyugtatást adjon

 a vallásnak is vannak normakövetési elvárásai (szabályai) – általában viszonylag szigorú

szabályrendszerekkel él

o tömegkommunikáció – az első találkozás a politikával a médián keresztül i történhet

(ismeretterjesztés, közvetítés)

 a tömegkommunikáció, a média is rendelkezik értékelő és kritikai funkcióval is

 nyilvános viták jelentősége

o politikai pártok, mozgalma – jelentős szerepük van a tudatos formálásban; több színtéren és

formában is megjelennek

o közvetlen kapcsolat a hatalommal (az egyén és az állam viszony) – pl. az egyén találkozása a

hatalommal, az állammal a mindennapokban pl. egy okmányirodai ügyintés vagy a választások során

o össztársadalmi környezet – visszacsatolásokat küldhet az egyén felé; a társadalomban

érvényesülnek igazán a közösségi normák (lehetnek megerősítő, semleges vagy gyengítő hatások)

 társadalmi törésvonalak, törésvonal-elméletek

o törésvonal (def.) = a társadalmi tagoltság intézményesült politikai megjelenése – a társadalmi

konfliktusok mélyen beágyazott, hosszan fennmaradó konfliktusok

 a törésvonal több, mint társadalmi megosztottág, mivel ezen megosztottság intézményesült

politikai megjelenését jelenti

o a törésvonalak politikai fontossága  abban mutatkozik meg, hogy mennyiben képesek választ

adni a politikai vonzódások, pártpreferenciák okaira

 a pártok nemcsak megjelenítői, hanem maguk is alakítói, formálói a törésvonalaknak –

feladatuk: a társadalom és kormányzat szférája közötti közvetítés, a társadalmi-kulturális

konfliktusok és értékkülönbségek lefordítása politikai ügyekké

o a társadalmi törésvonalak kialakulásának 3 szintje = (a társadalmi törésvonalak kialakulásához

mindhárom tényező, szint együttes jelenlétére szükség van)

 empirikus szint – a mindennapi életben is érzékelhető, szociológiailag leírható jelenség

 normatív szint – értékek, attitűdök, identitás tudatossága és ezek együttessége

 szervezeti szint – intézményi szint (institucionalizáció, intézményesülés) (olyan szervezetek

kialakulása, amelyek az adott problémát magyarázzák)

 intézmények kialakulása, megjelenése és a pártok létrejötte

o PL.: a környezetszennyezés, a környezet szennyezettsége  a

környezettudatosság kialakulása, környezetvédelmi mozgalmak kialakulása

 környezetvédelmi intézmények létrejötte, "zöld pártok" kialakulása

o a klasszikus törésvonal-elmélet – ROKKAN és LIPSET TÖRÉSVONAL-ELMÉLETE

 elméletük szerint Nyugat-Európában 4 klasszikus törésvonal jött létre, amelyek keletkezése a

XVIII-XIX. századra tehető (reformáció, polgári forradalmak és az ipari forradalom kora) – a

mai európai törésvonalak ide vezethetőek vissza (de törésvonalak el is tűnhetnek vagy újak is

kialakulhatnak  állandóság és változás)

 a Lipset-Rokkan-féle klasszikus törésvonalak = 1. vallási törésvonal (állam vs.

egyház); 2. város-vidék (ipar vs. mezőgazdaság); 3. kulturális törésvonal (domináns

kultúra vs. kisebbségi/periférikus kultúra); 4. a tőke és munka ellentéte

 fő törésvonalak jellemzése =

 nemzeti forradalom (16.sz.) – a nemzetállamok létrejötte, a nemzeti hovatartozás

megerősödése (reformáció hatására a nemzeti nyelvek erősödése)  minden

társadalmi változás mögött egy technikai változás)

 ipari forradalom (19.sz.) – máig ható társadalmi törésvonal (iparosítás, urbanizáció)

o nem lezárult, lezáruló folyamat  az iparosítás, az ipari fejlődés folyton

újabb és újabb problémákat vet fel

 materiális és poszt-materiális törésvonal elmélete (posztmateriális

értékrend megjelenése az 1970-es években)  Ronald INGLEHART

("csendes forradalom")

 a háború élményének hiánya és a gazdaság properitása

következtében az egyének által fontosnak tartott értékek

hierarchiája alapvetően megváltozott (másfajta szükségletek

kerültek előtérbe)

 a nem-anyagi (posztmateriális) értékek törésvonal-képző

erejét írta le  az anyagi, materiális értékek fontossága

csökken, miközben a posztmateriális értékek (életminőség,

életkörülmények) szerepe nő

 "csendes forradalom" (Silent Revolution) – a háború élményének

hiányában az egyének által fontosnak tartott értékek hierarchiája

megváltozott (minőségi élet és az önmegvalósítás előtérbe kerülnek,

fontosabbá válnak, mint a materiális értékek)

o az ipari forradalom folyamatosan új technológiák és helyzetek tisztázásának

kérdését veti fel

 VALLÁSI TÖRÉSVONAL (állam vs. egyház) – főként a 19-20. század fordulóján

domináns (kultúrharc)

o a szekularizáció kérdése = az egyházi kompetenciák állami kézbe kerülése a

modern társadalmakban (pl. anyakönyvezetés, oktatási intézmények

működtetése)

 NYELVI-ETNIKAI TAGOLTSÁG (domináns kultúra vs. kisebbségi kultúra) – 19-20.

századra tehető, a kisebbségek helyzetének és a bevándorlás felerősödése miatt

o a bevándorlás kérdése: a bevándorlók elősorban a jóléti, erős gazdasággal és

megfelelő szociális hálóval rendelkező államokba érkeznek (olcsó munkaerőt

teremtve) – problémát jelent azonban a társadalomba való integrálásuk

(gyakran adódnak nyelvi, etnikai és kulturális eltérések)

 VIDÉK-VÁROS ELLENTÉT (mezőgazdaság vs. ipar) – elsősorban az ipari forradalom

korában jelentkezett, amikor megindult a vidéki agrárnépesség városiasodása,

urbanizációja (kialakult a vidék-és városfejlesztés)

o a fejlett társadalmak, belátva, hogy az agráriparban dolgozókra továbbra is

szükség van, támogatni kezdték ezt a szektort és munkásait

(megakadályozva a tömeges városba-áramlásukat és a teljes urbanizációt)

 OSZTÁLYKONFLIKTUS (tőke vs. munka) (gazdasági különbségek dominanciája) – a

munkavállaló és a munkaadó ellentéte, a munkás identitás létrejötte

o a politikai pártok nemcsak megjelenítői, hanem maguk is alakítói a törésvonalaknak – feladatuk a

társadalom és a kormányzat szférája közötti közvetítés, a társadalmi-kulturális konfliktusok és

értékkülönbségek lefordítása politikai ügyekké

 a bal-és jobboldal viszonya a törésvonalakhoz  ezeket az oldalakat ma az határozza meg,

hogy milyen véleményekkel vannak a törésvonalakról, ezekről milyen magyarázatot adna,

vállalnak-e véleményeket és álláspontokat

 társadalmi törésvonalak és a társadalmi stabilitás (létezik-e kapcsolat a törésvonalak jellege, összetettsége,

illetve a demokrácia stabilitása között?)

o a demokratikus intézményrendszer stabilitás nemcsak a homogén társadalmakra jellemző – a

törésvonalaktól szabdalt társadalom magában hordja ugyan a konfliktusok lehetőségét, de nem

feltétlenül terhelt súlyos politikai konfrontációkkal

o a jelenlévő törésvonalak és egymásra való hatásuk vizsgálata megmagyarázza, hogy miért képesek

megtartani stabilitásukat azok a társadalmak, amelyekben ezek nagy számban jelen vannak 

 egymást erősítő (reinforcing) vs. egymást keresztező (cross-cutting) természetű

törésvonalak lehetnek

 reinforcing – egymást erősítő törésvonalak – nehezen áthidalható, antagonisztikus

módon egymásnak feszülő csoportok képződéséhez vezethetnek

 cross-cutting – egymást keresztező törésvonalak – nem kedveznek az átjárhatatlan,

mereven szétválasztott blokkok kialakulásához; mérséklik a politika konfliktusos

jellegét

 politikai ideológiák, az ideológia fogalma és jellemzői

o ideológia (def.) = az "idea" (eszme, tan, elmélet) + "logosz" (ész, gondolkodás, bölcsesség) szavak

összekapcsolásából alakult ki / az ideológiák alapvetően a társadalmi világra kívánnak racionális

magyarázatot adni

 az ideológia az eszmék olyan rendszere, amelyet arra használnak, hogy bemutassák,

elmagyarázzák és igazolják egy társadalmi cselekvés célját és eszközeit – függetlenül attól,

hogy ez a cselekvés az adott társadalmi rend megőrzésére, módosítására, felforgatására vagy

újraépítésére irányul

 a politikai ideológia olyan tudásforma, amely komplex eszméket úgy egyszerűsít

le, hogy cselekvésre ösztönözzön bizonyos politikai célok elérésére

 a társadalmi világra kívánnak racionális magyarázatot adni – egyszerre magyarázzák és írják

le a valóságot, változtatni is kívánnak rajta, cselekvésre is irányulhatnak

 általában koherens, vagy koherenciára törekvő eszmerendszert jelentenek  az ideológia

akkor koherens, ha egy adott kampány során a választók minél szélesebb körét képes

meggyőzni

o ideológia vs. vallás  az ideológia elsősorban abban különbözik a vallástól, hogy a társadalmi

világra igyekszik racionális magyarázatot adni

 de vannak hasonlóságok is – pl. az ideológiák követőinél is jelentkezhet a hit abban, hogy az

általuk képviselt eszme a legjobb útmutatás

o az ideológiák (demokratikus körülmények között) a közjóról alkotott felfogások – a politikai

szereplőknek komolyan kell venni a programalkotást (a politikai eszmék és a politikai cselekvés

kölcsönhatásban vannak egymással)

o az ideológiák funkciói =

 közös identitás megteremtése – ellenségkép megjelenítése – célok és eszközök

meghatározása – reflektálás egymásra – forradalmakhoz kapcsolódás

o a klasszikus politikai ideológiák  jobb-és baloldaliság

 a baloldal-jobboldal fogalmai a francia forradalom óta vannak jelen a politikai

gondolkodásban

 a francia forradalom időszakában a francia parlamentben a forradalom hívei ültek a

baloldalon, a jobboldalon pedig a monarchia hívei (a baloldalt tekintették a

haladóknak, a jobboldalt pedig maradóknak)

 a demokratikus jobb-és baloldal legfontosabb jellemzői =

 baloldal =

o társadalmi egyenlőség eszméje, a haladásba vetett hit és a társadalmi

viszonyokba való beavatkozás jellemzi

o mögötte természetjogi-racionalista társadalomfelfogás áll

o az állam gazdasági beavatkozásának fenntartása ill. növelése jellemzi

o a jóléti államra épít

 jobboldal =

o a lassú, szerves változás, a hagyományok és a tekintély tiszteletéből indul ki

o mögötte történeti vagy vallási alapon nyugvó társadalomfelfogás áll

o az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentését támogatja

o a szabadpiacra, a szabadabb versenyre összpontosít, elfogadja a nagyobb

társadalmi különbségeket

o ugyanakkor a baloldalnak és a jobboldalnak is alakulhatnak ki szélsőséges torzulásai =

 szélsőjobboldal  egy ilyen diktatúrában a születés, a rang, a nemzethez, a fajhoz, illetve

állampárthoz tartozás adhat előjogokat / a szélsőséges jobboldalt faji, vallási vagy nemzetietnikai

alapú diszkrimináció jellemzi

 szélsőbaloldal  az előjogokat elsősorban a vezető kommunista párthoz tartozás, a feltétlen

hűség biztosíthatja / az ideológiai elkötelezettség alapján történő diszkrimináció jellemzi

1.3. Mutassa be a főbb hatalomfelfogásokat, jelenkori demokratikus és nem-demokratikus rendszerek példáival

illusztrálva!

A hatalom értelmezése =

 hatalom def. = képesség arra, hogy valamit megtegyünk, külső akarattól és befolyástól mentesen – az egyén

hatalommal rendelkezik, ha megszabhatja mások tevékenységét, akár azok akaratától függetlenül/akaratuk

ellenére is (akinek hatalma van, az döntésében és cselekvésében nem függ mások akaratától)

 az ember természeténél fogva politikai lény – az emberek egyesülése a védelemhez szükséges, a hatalom

pedig azért, hogy az egyik embert megvédje a másiktól

 a legtöbben a politikát a hatalomért folytatott harcként ábrázolják  vagyis: a politika lényege a hatalom

lenne?

o a politika lényege a hatalom, legfőbb intézményi megjelenítője az állam – aki az államot ellenőrzi, az

egyben szuverén és a legfőbb hatalom birtokosa is egyben

 a politikai hatalom fogalma és 4 értelmezési lehetősége =

o possum, power, pouvoir – "bír, képes valamit megtenni"  akinek hatalma van, az döntésében és

cselekvésében nem függ mások akaratától

 politikai hatalom = mindig közhatalom, azaz a közös ügyek irányítása feletti hatalomról van

szó (a hatalom fogalma szoros kapcsolatban áll az uralom fogalmával)

o 4 magyarázó-értelmező modellje = 1. a hatalom voluntarista modellje / 2. hermeneutikai vagy

kommunikatív modell / 3. strukturalista modell / 4. posztmodern modell

 1. a hatalom voluntarista modellje = (rákényszerített akarat)

 az akaratot helyezi előtérbe

 Thomas Hobbes és társai (XVII. század)  a hatalom olyan erő, amely két vagy több

társadalmi csoport között hat és amellyel az egyik csoport képes befolyást gyakorolni

a másikra (képes valamilyen cselekvésre, akár akarata ellenére is, rábírni a másikat)

o ok-okozati mechanizmus működése: addig az A politikai tényező nem tesz

semmit, amíg a B politikai tényező mozgásba nem hozza

 különbség a "hatalom valaminek a megtételére" (power to) és a "hatalom valami

felett" (power over)

o power to  valaki képes valamilyen következményt előidézni (power to)

{outcome power}

o power over  társadalmi viszonyt feltételez két v. több szereplő között

{social power}

 2. hermeneutikai modell – a közös jelentésen alapuló együttes cselekvés =

 minden társadalmi cselekedet legjellemzőbb vonása a nyelvi kommunikáció – a nyelv

eleve meghatározott, közös világba helyezi a társadalmi és politikai cselekvőket

 Hannah Arendt = (a nyelv alapján) a hatalom nem más, mint egyeztett cselekvés

(acting in concern)

 a hatalom lényege az emberek által elfogadott közös jelentésen alapuló együttes

cselekvés

o a hatalom addig létezik, amíg az emberek egy meghatározott csoportja

képes az azonos nyelvi vagy kommunikációs keretben együtt cselekedni

 3. strukturalista modell – társadalmi struktúrában keletkező hatalom =

 a modell szerint a hatalom a különböző társadalmi csoportok közti kapcsolatban

keletkezik

o marxisták  a hatalom az egymással szemben álló társadalmi struktúrák

közötti ellentétben keletkezik – a gazdasági fölénnyel rendelkezők alávetik a

gazdaságilag gyengébbeket, azaz politikai hatalmat gyakorolnak felettük

 4. posztmodern modell – a korábbi modellek bírálata =

 azoknak a felfogásoknak a gyűjtőneve, amelyek szerint a korábbi megközelítések

használhatatlanok

o pl. feministák = minden korábbi hatalomdefiníció a férfiuralom

természetességéből és megváltoztathatatlanságából indul ki

 Michel Foucault  a politika hagyományos fogalmait dekonstrukciós eljárásnak kell

alávetni, hogy megláthassuk tartalmatlanságukat

 a hatalomfelfogás főbb típusai – a hatalom fogalma =

o misztifikált hatalomfelfogás (pl. Bernard Russel)

o behaviorális hatalomfelfogás (A kívánja azt, hogy B tegye, amit az A hatása nélkül nem tenne meg)

(cselekvésre koncentrál)

o telelogikus, finalista felfogás (a hatalom lényege az érdekérvényesítő képessége)

o instrumentális felfogás (a hatalmat külön eszköznek tekinti, a befolyásolás különleges eszköze)

o strukturalista hatalom felfogás (valamilyen rendszeren belüli viszony)

o a hatalom, mint egyenlő befolyás vagy uralom szemlélete (a hatalom lényegét a befolyásoló

képességben látják) (pl. Max Weber)

o a hatalom lényege a döntések birtoklása (annak van hatalma, aki döntési pozícióban van)

1.4. Milyen dilemmák és kihívások formálták a tranzitológia tudományterületét, és milyen kérdések

dominálják napjainkban?

 tranzitológia – a demokratikus átmenet(ek) problémáival, jelenségével foglalkozó kutatási irány,

keret / gyakorlatilag egy korábbi rendszer átalakulása, átváltozás demokratikus rendszerré

(rendszerváltozás)

o nem csupán rezsimváltás, hanem a teljes politikai rendszer megváltozását jelenti  a

rendszerváltozás akkor stabil, ha az új demokratikus rendszer keretein belül választások

eredményeként megtörténik az első békés hatalomváltás kormány és ellenzéke között

 a tranzitológia és a rendszerváltozás fogalma mindig valamilyen demokratikus átmenetre utal – a

demokratikus átmenet számára pedig maga a demokrácia a diktatúra valamely formájának hiányát

jelenti

o a demokrácia kialakulása egy másolásos, utánzó fejlődést is jelent – az államok a régi

rendszer hibáit igyekeznek kijavítani, gyakorlatokat átvenni más demokratikus országok

példáiból

 azonban itt nem mindegy, hogy a demokráciának melyik definícióját alkalmazzuk –

illetve az sem, hogy az állam milyen, mennyiben demokratikus gyakorlatokat vesz át

és azokat hogyan érvényesíti az átmenet alatt és után

 a demokráciák minimális, minimalista definíciója (Schumpeter szerint) = a

politikai döntéseket úgy hozzák meg, hogy az egyének versengenek emberek

szavazataiért (választási demokrácia)

o Schumpeter definíciójában nem hangsúlyos a szólásszabadság vagy

a véleménynyilvánítás szabadsága, de a választások

megvalósulásához ezekre is szükség van

 Huntington demokrácia-definíciója = ha egy államban szabad, nyitott,

valamilyen formában általános és rendszeres időközönként tartott

választások zajlanak, már valamilyen demokratikus jellegű berendezkedésről

beszélhetünk

o azonban az arányos, fair választások útján is kerülhet hatalomra

olyan kormányzat, amely kevésbé hatékony vagy igazságtalan és

korrupt

 Zakaria szerint a demokráciáknak túl kell lépniük a minimalista definíciókon

 liberális elveket, az alkotmányos liberalizmus elveit is meg kell

valósítaniuk

 a rendszerváltás háromszakaszos elmélete, Dankwart RUSTOW (1970) – a rendszerváltás szakaszai

=

o rendszerválság (pre-transition crisis) – az autoriter rendszerek végső válsága

o demokratikus átmenet (democratic transition) – fő tartalma: intézményépítés, alapvető

intézmények kialakítása

o demokratikus konszolidáció (democratic consolidation) – fő tartalma: a demokratikus

politikai kultúra létrejötte és tömegessé válása, a civil társadalom szerkezetének

kiteljesedése

 ugyanakkor a demokratizálódás korántsem automatikusan megy végbe a három

szakaszon keresztül

 bővebben kifejtve =

o demokratikus átmenet (átmenet) (democratic transition) = egy politikai rendszer

intézményeit, szerkezetét és funkcióit érintő társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat

jelenti

 Linz-Stepan  a demokrácia létrejöttének 3 minimális feltétele van = államiság –

szabad és versengő választások léte – a választott tisztviselők tiszteletteljes

viselkedése az állam irányába és az egyének, kisebbségek jogainak tiszteletben

tartása

1

Schmitter, Santiso – az átalakulás ideális

sorrendje =

1. territoriális állam létrejötte

2. az állam erőszak-monopóliuma

3. jogállamiság

4. a katonaság feletti civil kontroll

5. stabil tulajdonjogi feltételek

6. nemzeti identitás kialakulása

7. oligarchikus vagy helyi bázisú

demokrácia

8. iparosodás, ipari kapitalizmus

9. állampolgári jogok fokozatos

kiterjesztése

10. szociális jogok alakulása, kialakulása

 a demokratikus átmenet akkor válik befejezetté, amikor megállapodás

születik a politikai eljárásokról, a szabad és általános választások

eredményeként létrejön az új, demokratikus kormány (lehetőség nyílik új

szakpolitikák bevezetésére)

 7 változó, amely a demokratikus

átmenetet befolyásolja =

 az állam, a nemzet és a

demokrácia komplex

viszonyának rendezése

 a demokráciát megelőző

kormányforma

 a megelőző rezsim személyi

összetétele

 ki kezdeményezi a

rezsimváltás

 nemzetközi hatások

 a legitimáció és kényszer

alakulása a megelőző

rendszerben

 az új alkotmány születésének

körülményei

o demokratikus konszolidáció (democratic consolidation) = egy újonnan létrejött demokrácia

stabilizálását jelenti

 lényege az, hogy miként hosszabbítsák meg a demokráciák élettartamát, hogy

immunissá váljanak a tekintélyelvű visszafejlődésre

 a demokráciák törékenységének és instabilitásának megszüntetése,

elkerülée

 lehetséges lépések, intézkedések a konszolidáció érdekében = demokratikus értékek

társadalmi elsajátítása – populáris legitimáció – az antidemokratikus erők

semlegesítése – pártok alakítása – hadsereg feletti civil kontroll – érdekcsoportok

létrejötte – választási szabályok lefektetése

 Linz-Stepan  a demokratikus konszolidáció hármas definíciója = viselkedésbeli,

attitűdbeli és alkotmányos elemeket is magába foglal

 a demokrácia akkor válik konszolidálttá, amikor a demokrácia szabályai

rutinná, mélyen elsajátított belső normákká válnak – mind társadalmi, mind

intézményi és még pszichológiai szinten is

 a modern, konszolidált demokrácia elemei = civil társadalom – politikai

társadalom – joguralom – államapparátus – gazdasági társadalom

 a demokrácia hullámai, hullámelmélet (Samuel Huntington)

o a demokrácia hullámait mindig antidemokratikus ellenhullámok (reverse waves) követik,

amikor a demokratikus átalakuláson átesett országok száma átmenetileg visszaesik

o Huntington szerint jelenleg épp a demokratizáció 3. hullámában járunk  a kérdés az, hogy

a demokrácia ezen harmadik hulláma jár-e majd valamilyen antidemokratikus fordulattal,

ellenhullámmal

 a harmadik hullám kialakulásának okai =

 az 1970-es és 80-as évek példátlan gazdasági növekedése + az ennek

következtében kialakult széles városi középosztály kialakulása

o a visszaesést okozhatja = a tömeges elszegényedés, a

középosztályba való bekerülés nehézsége, lehetetlensége a

szélesebb tömegek számára

2

 Huntington szerint a szegény országokban sokkal nehezebb a

demokratizáció  egyik fő akadálya lehet a szegénység, illetve a gazdasági

visszamaradottság

 a harmadik hullám nem fog örökké tartani  talán hasonló antidemokratikus

hullámot fog eredményezni, ahogy azt a korábbi tapasztalatok is mutatják

 a gazdasági fejlődés a lassan fejlődő országok számára egyre nehezebb lesz

 az autoritarianizmus új formái jelentkezhetnek a gazdag, információdominált,

technológia alapú államokban, társadalmakban

o a harmadik hullám már a kifulladás jeleit mutatja  ha a frissen alakult választási

(minimális/minimalista) demokráciák nem fejlődnek és javítják a teljesítményüket és a

megítélésüket (nem konszolidálódnak), akkor szükségszerűen vissza fognak fejlődni {a

demokrácia visszafejlődése, eróziója elkerülhetetlen lesz} (Diamond)

o a demokratizálódás korábbi hullámai =

 az első, hosszú hullám (the first long wave of democratization) – 1820-1926

 a választójog kiszélesítését jelentette a férfi lakosság nagyrésze számára az

USA-ban (pl.)

 nagyjából 29 új demokráciát alakított ki

 az első ellenhullám (the first reverse wave) – 1942-ben kezdődött meg

 a világban létező demokráciák számát 12-re redukálta (nem meglepő: II.

világháború, autoriter rezsimek kialakulása)

 a második hullám (the second wave) – a szövetségesek győzelmével kezdődött

(1945) és 1962-ben érte el a csúcspontját

 36 új demokráciát eredményezett

 a második ellenhullám (the second reverse wave) – 1960-1975 között

 ismét 30-ra csökkentette a demokráciák számát

 a harmadik (jelenleg is tartó) hullám (the third wave) – az 1980-as évektől, vagy a

20. sz. második felétől hat

 a Szovjetunió felbomlása lehetővé tette a szovjet utódállamok számára a

demokratikus fejlődést (számos új demokráciát eredményezett az egykori

Szovjetunió területén)

 az Egyesült Államok a demokrácia elsődleges támogatójává, képviselőjévé és

promóterévé vált az 1980-as években

 demokratizáció (def.) = alapvető feltétele a liberalizáció – ennek egy szélesebb és jóval specifikusabb

politikai koncepcióját valósítja meg a demokratizáció  ez nyílt (politikai) versengést igényel a

kormányzat feletti jogok kivívásához

o liberalizáció nélkül nem jöhet létre demokratizáció

 milyen kihívásokkal kell szembenéznie a tranzitológia tudományterületének napjainkban? /

milyen kihívások érik a fiatal és a konszolidált demokráciákat?

o szélsőségek elterjedése és a demokratikus rendszerek torzulásai  a minimalista

demokrácia-fogalom nem fedi a demokráciák széles körének jellegzetességeit

 hibrid rezsimek kialakulása =

 a hibrid rendszerek autoriter jellegű rendszerek, azonban ezt első pillantásra

nehéz megállapítani – a demokrácia és a diktatúra két szélsőséges véglete

között helyezkednek el – nem tekintélyelvű diktatúrát jelent

 sokfélék lehetnek, aszerint, hogy a demokratikus intézményrendszer és a

politikai kultúra mely sajátosságait viselik

 legfontosabb ismertetőjegyük = a kormányzat számára (formálisan és

informálisan) hatalmas előnyöket biztosító, ennek ellenére többpárti

választások  ide tartozik pl. a választási autokrácia is

 választási autokráciák =

3

 a hibrid rezsimek, rendszerek közé sorolják  legfőbb jellegzetességük: a

rendszeres, többpárti választások megtartása országos szinten, amelyek

során gyakran a demokratikus jelleget súlyos és rendszerszintű

manipulációnak vetik alá (látszatfelhatalmazás biztosítása az adott

kormánynak)

 legtöbbször manipulatív technikákkal torzítja a törvényhozási többség

kialakítását

o milyen eszközökkel él ebben?  3 irányú manipuláció jellemzi =

 az ellenzéki szereplőket korlátozza a hatalom abban, hogy a

választási küzdelem színteréhez hozzáférjenek

 a hatalom az ellenzék fragmentálására törekszik

 a hatalom kontrollálja az ellenzéki pártokat, maga is kialakít

ilyeneket

 az általános választójog talaján állnak – ugyanakkor arra törekszenek, hogy

bizonyos csoportok számára megnehezítsék, mások számára viszont

megkönnyítsék a választójog gyakorlását (eljárási úton ellehetetlenítve

egyes választói csoportok vagy állampolgárok részvételét)

 az egyenlőség látszatát fenntartják – a hatalmon lévőknek azonban jelentős

előnyt biztosít, a választási visszaélések gyakran felülvizsgálat nélkül és

büntetlenül maradnak

 illiberális demokráciák =

 Fareed Zakaria terminusa  ennek értelmében a demokrácia önmagában

nem egyenlő az alkotmányos jogállamisággal és az alkotmányos

liberalizmussal

o a választások lehetnek nyitottak, szabadok és arányosak, de ezek a

kritériumok is hatalomra segíthetnek olyan kormányokat, amelyek

nem hatékonyak és korruptok

 csak akkor nevezhetünk egy államot demokratikusnak, ha az liberális

elveket, eszményeket is megvalósít, képvisel

 az illiberális demokráciákra jellemző a szabadságjogok eróziója, a hatalom

túlkapásai, etnikai megosztottság és a háborús helyzetek kialakulásának

veszélyei is  korántsem egyeneznek meg a liberális demokráciákkal

4